Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - Hatházi Gábor: Magyar várak

Hatházi Gábor Magyar várak König Frigyes kiállításának megnyitójára Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A falakról különös, műfajilag nem besorolható müvek tekintenek ránk: König Frigyes várakat megörökítő, kéziratos magánkódexének míves lapjai. Sokan most fognak vele megismerkedni, mások - köztük én is - régóta hívei. Hiszen e gyűjtemény egy korai változata 2002-ben Várak és erődítmények a Kárpát-medencében címmel, facsimile kiadásban már megjelent. Nem véletlen a korai változat kitétel. Ugyanis az akkor - az őskortól a 19. századig 6 ezer évet átívelve, 5 ezer rajzon 1600 erősséget bemutató - munka azóta is töretlenül fejlődik, gyarapodik. A Mester ügyszeretet és vadászszenvedélye, tehát - szerencsére - töretlen: így kiállításunkon több olyan rajz is Önök elé kerül, melyet még nem látott nagyközönség. Ugyancsak nem véletlen a műfajilag nem besorolható jelző sem. E müvek, több világ határán álló, sajátos szuverén jelenségként sűrítenek magukban művészetet és tudományt, fikciót és valóságot. Azt mondtam, művészet. Valóban, várkódexünk iniciáléi szemet-lelket gyönyörködtető, leheletfinom, virtuóz tollrajzok, a minőségi művészet produktumai. S általuk felsejlik még egy, pontosan nem megfogalmazható érzés, vagy inkább kérdés. E várak koroktól és kultúráktól függetlenül, véres háborúkhoz, keménykezű hatalmasságokhoz, sokszor valakitől-valamitől való félelemhez kötődő gyakorlati funkciójuk ellenére - különös szépséggel, sajátos formakinccsel és önálló esztétikummal rendelkeznek? Azt is mondtam, tudomány. Jóllehet a művész ez ellen mindig tiltakozik, s a várak iránti szerelmét szigorúan művészeti tevékenysége részének tekinti, a kérdés nem megkerülhető. Van szerencsém testközelből is ismerni munkamódszerét. A rajzok minden esetben a vonatkozó régészeti és építészettörténeti szakirodalom, és - ahol lehetséges hadmérnöki felmérések, történeti térképek, egykorú ábrázolások felgyüjtésén, beható analízisén alapulnak. Ez olyannyira igaz, hogy a gyűjtemény már említett könyv-változata - tételes szakirodalmi hivatkozási rendszerével, több mint 400 szakkönyv és tanulmány felvonultatásával -voltaképpen várkutatásunk válogatott, képes bibliográfiáját adja. (Olyasvalamit, amit bizony nekünk, a céhes szakmának illett volna már réges-rég az asztalra letennünk.) Következzék hát a valóság és fikció. Sajátos történelmi örökségünk, hogy váraink túlnyomó része romokban áll, vagy lényegében a laikus érdeklődők számára ismeretlenül, föld alatt lappang. A kutatás - fáradtságos munkája ellenére is - hol több, hol kevesebb, de mindig csupán pár maréknyi szilánkját tudja felgyűjteni a hajdani valóságnak. Szülte mindig hiányos a kép. 40