Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - Demsea Dan: Az aradi vár története

Demsea Dan Az aradi vár története 1 Az erdélyi hegyek közül kilépő Maros Arad alatt számos ágra szakadt és a kanyargós főmeder is sűrűn változtatta helyét. A Maros-völgy kettős útja - maga a tutajozható, ha­józható folyó és a mellette haladó szárazföldi út - Erdély legfontosabb, már az őskortól használt útvonala. Ezen az úton szállították a hegyvidék kincseit, elsősorban a sót és az aranyat a Kárpát-medence középpontjába. Ez az út volt és maradt az Árpád-korban ki­alakult királyi vármegye, majd a középkori Arad város fő ütőere. A Szent István kori Arad megye ispáni vára (Orod) a mai nagyváros központjától 7 ki­lométerre keletre, Öthalom (újabb román neve Glogovac, majd 1947-től Vladimirescu) község határában állt. A gerendavázas szerkezetű ispáni földvárat az aradi múzeum régé­szei 1975-79 között tárták föl. A vár a folyó két ága által körül ölelt szigeten állt. Nem messze tőle - romjai a mai község római katolikus temploma mellett találhatók - magaso­dott az orodi prépostság kéttornyos, háromhajós, egy kereszthajóval rendelkező, Szent Márton tiszteletére szentelt hatalmas bazilikája. A prépostságot II. Béla a 12. század második harmadában alapította. Néhány évtized múlva a közeli ispáni vár is az egyház tulajdonába ment át. A 13. század elején még vál­tozatlanul fennállt azonban a királyi várszervezet, mint azt az 1213-ban kelt váradi tüzesvaspróba jegyzőkönyve igazolja. Ebben az aradi várszervezet hadnagyát és négy századosát sorolták fel. Egy évtized múlva a korábbi rongálásokat kijavítva újból felszen­telték a templomot, mint ezt III. Honorius pápa 1224-ben kelt leveléből tudjuk. Az aradi prépostság vezetői gyakran országos méltóságot is viseltek. Többen közülük királyi kancellár, alkancellár címmel büszkélkedtek, az irányításukkal működő aradi káp­talan pedig hosszú évszázadokig hiteleshelyként működött. Az itt kiállított oklevelek Arad, Békés, Csanád, Csongrád, Krassó-Szörény, Temes, Torontál és Zaránd megyék életében alapvető fontossággal bírtak. E páratlan értékű iratanyagot a török támadás elöl, 1550-ben Gyulafehérvárra menekítették. Nem sokkal utána elpusztult a templom és a tö­rökök 1552-től tartósan berendezkedtek e vidéken. Az elpusztított régi vár és a szintén erős fallal körülvett templom üszkös falai lassan az enyészeté lettek. A törökök a marosi átjárót vigyázó erősségüket 1554-55-ben már nem itt, hanem új helyen, Orodtól 7 kilométerre Nyugatra, a folyó egyik nagy kanyarulatának jobb partján építették fel. Ez az új hely stratégiai szempontból nagyon fontos volt. A temesi várból a gyulai várhoz vezető út itt keresztezte a Marost és ezt az átkelőt vigyázta a török erősség. 1 A témához bővebben lásd: BENKŐ Elek, CSIKÁNY Tamás, CziGÁNY István, DEMSEA Dan, DOMOKOS György szerzőtársak által közreadott Az aradi vár (Bp. Zrínyi Kiadó, 1998) c. munkát E cikk illusztrációi is e könyvből származnak. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom