Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)
XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - A szegedi vár és a várfeltárások rövid története
zú torony járult. A déli oldalon a fóhajóval csaknem teljesen azonos hosszúságú oldalkápolna csatlakozott. 171 l-ben még mindig helyreállítható állapotban volt, hiszen Nádasdy László csanádi püspök nyújtotta be rá igényét - sikertelenül. Az osztrák várparancsnok az impozáns templomot még 1716 előtt földig leromboltatta. 1716-ban már csak a templom erősen átalakított nyugati vége - mint a főőrség állomáshelye - állt. A máriacelli kegykép vedutáján a három egymás fölötti ablakkal ábrázolt igen magas, négyzet alaprajzú torony már sisak nélküli, de jól látszik, hogy az északi hajófal mellett állt. A török megszállás alatt minatretként használhatták. Egy 175 l-es helyszínrajzon (Olíva hadnagy felvétele) a templomból már csak egy észak-déli tengelyű, „L"alakú maradvány látszik a korábbi főőrség helyén, ezúttal ismét régi templom, {„der alte tempel") felirattal. Ekkor már állt a többször a Tiszába dőlt keleti várfal helyett emelt, keleti oldalán téglafallal megerősített földsánc, melynek építése miatt bontották le a templom szentélyét és a hajó egy részét. Egy évtized múltán valószínűen éppen ennek a falnak és a templom szentélyfal-maradványainak felhasználásával építették fel a kazamatasor Mária Terézia kapuját. Ez utóbbinak a ma is álló vármaradványba történt beépítését igazolja Fürstehhoff nemrég előkerült 1715-ből származó felmérése is, amely a vár és a vártemplom eddig ismert leghitelesebb alaprajzának tartható. Ha erre rávetítjük a Mária Terézia kapu mai alaprajzát, a Tisza felőli bejárat északi oldalán levő fal pontosan egybeesik a vártemplom sokszögű szentélyének egyik falszakaszával. A meglevő fal falszövetében ez a vörös színű téglákból épített szakasz élesen elválik s mintegy 3 méter magasságban a gótikus vártemplom szentélyfalának megmaradt részét jelenti. A fennmaradt ábrázolásokat igazolja a várbontás során előkerült nagyszámú gótikus kőfaragvány. A kutatás ez esetben egybehangzó véleményen van: vártemplom tagozatos köveiről van szó. Entz Géza a szegedi kőtár nagyszámú gótikus töredékei közül egy vöröses homokkő csoportot különített el. Bár ezek részben a 14., részben a 15. században készültek, anyaguk és stílusuk alapján egyértelmű, hogy egyazon épület tartozékai voltak. 14. századi körtetagos kapuzatának csúcsíves töredékei - melynek megmaradt, és nem is teljes bélletmélysége 128 cm - jól mutatják a templom tekintélyes méreteit. Az említett ábrázolások és a fennmaradt kőfaragványok kétségtelenné teszik, hogy a gótikus vártemplom nagyméretű csarnoktemplom lehetett, szentélyén magas, csúcsíves ablakokkal. Az északi oldalon a szentély mellett épített torony és a feltehetően szerzetesi kórussal meghosszabbított szentély ferencesrendi alaprajzi elrendezést sejtet. Ha ez a feltételezés beigazolódik, a mariánus ferencesek 1318-ban említett rendházát is itt kell keresni. A másik feltehetően középkori épület a vár délkeleti negyedében, a mai vármaradványtól körülbelül 40 méternyire délre, részben a múzeum épülete alatt lehetett. A várbontás alkalmával ennek alapfalai mélyebben kerültek elő, mint a kazamatasor alapozásai, és északkelet - délnyugati tájolása is eltért annak nagyjából kelet-nyugati irányú tengelyétől. Közel négyzet alakú, kb. 19-20 x 17-18 méter nagyságú épület volt. Középkori rendeltetése ismeretlen. A Marsigli féle látképen (1686) és a máriacelli vedután (1709) ezen a helyen egy, a gótikus vártemplomnál alacsonyabb, egytornyú templom látható. Bálint Sándor szerint a szerbek első szegedi temploma volt, ezt azonban semmiféle forrás nem erősíti meg. Valószínűbb, hogy ugyancsak középkori eredetű építményről van szó. 12
