Halmágyi Pál: A makói hagymaszövetkezet, majd hagymarészvénytársaság története 1900 és 1918 között. A Makói Múzeum Füzetei 106. (Makó, 2008)
Montág és Tsa Lembergbe, Triestbe, Przemyslbe, Weinberger Klagenfurtba és Schwartz Kufsteinbe szállítani. Néhány nap múlva a miniszter táviratban hatalmazta fel a város rendőrkapitányát a szállítási igazolványok kiadására. Ez az egy véletlenül és esetlegesen kiragadott példa is bizonyítja, hogy a makói hagymának milyen széles piaca volt még a háború kellős közepén is. A háborús viszonyokra vet fényt egy jellemző eset, melynek nyomai a makói levéltárban szintén fennmaradta. A Hagymarészvénytársaság bár elsődlegesen továbbra is a városban és környékén termelt hagymával kereskedett - úgy látszik - nem vetett meg semmilyen más üzletet, ha az nyereséggel kecsegtetett. így esett, hogy 1915 január és februárjában 120 kg szalonnát vett Hódmezővásárhelyen és azt azonnal tovább adta egy miskolci cégnek. A vasúti raktár jelentette a város fogyasztási adó hivatalának a szalonna Makóra érkezését, s a hivatal ki is vetette a fogyasztási adót (451 k). Hiába tiltakozott, majd fellebbezett a Részvénytársaság, hogy a szalonna nem Makón kerül elfogyasztásra, csak továbbszállítás előtt (transitó) érintette a várost, az adóhivatal hajthatatlan maradt és az adót könyörtelenül behajtotta. 3 9 A világháború első három évében (1914, 1915, 1916) a már említett nehézségek és korlátozások dacára a makói hagymapiac viszonylag változatlanul funkcionál. A termelés ha csökkent is valamelyest, azt a csökkenő húsfogyasztás miatt nem lehetett érezni, s a kereskedelem is bizton ellátta a belföldi ill. a központi hatalmak fogyasztóit. 1917 júliusában azonban jelentős változás történt. A kormány kiadta 2400-1917 ME. sz. rendeletét a zöldségfélék forgalomba hozataláról. 4 0 A baljóslatú intézkedésről a makóiak már tavasszal tudomást szereztek. Ekkor már jól ismerték a háborús elosztó központok nem éppen áldásos működését, s növekvő aggodalommal néztek az alakuló Hagymaközpont felé. Aggályaiknak a termelők és kereskedők együttes tiltakozó gyűlésükön adtak hangot, s egy emlékiratot szerkesztettek tiltakozásul az Országos Közélelmezési Hivatalhoz. E mozgalomnak fő szervezője s az emlékirat megszövegezője Eckhardt Vilmos, a Városi Gazdasági Egyesület elnöke volt. Különösen érdekesek az ármaximálás elleni érvei: - az nem veszi figyelembe a minőségi különbségeket - a túlnyomórészt külföldi eladások miatt negatívan hat a devizabevételre -, tönkreteszi a termelőket. A város minden követ megmozgatott a Hagymaközpont létrehozása ellen. Justh Gyula, a város képviselője küldöttséget vezetett a miniszterelnökhöz és a földművelésügyi miniszterhez és igyekezett meggyőzni őket tervezett rendelet makóiakra rendkívül hátrányos voltáról. Mindez hiába volt, a rendelet megszületett. A Hagyma- vagy Zöldségközpontnak makói bizományosa előbb Pollák Sándor lett, majd a város is bekapcsolódott az ügyek intézésébe. Nemsokára a hagymahiány is bekövetkezett a fővárosban, amit a kormányzat rekvirálás elrendelésével akart megszüntetni. A Hagymaközpont hozzá nem értését mutatta az az intézkedés is, melyben elrendelte, hogy a hagymakereskedők a külföldre szállított hagyma másfélszeresét - a belföldi fogyasztás biztosítására - kötelesek raktáron tartani. Ezt a hatalmas és belföldön soha vevőre nem találó hagymamennyiséget hordták ki azután szomorú szívvel a termelők a város környéki gödrökbe 1919 tavaszán. 4 1 3 9 MVL: Pm. h. i.: 1415/1916 4 0 MVL: pm. h. i.: 11483/1917 4 1 PETROVICS Gy. 1922.21-22 29
