Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)
XII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2005 - Ravasz István: Budapest hadszíntérré válásának tényezői 1944-1945-ben
Az aknamezőhöz érve a dzsip nem áll meg, vezetője kerülgetni kezdte az aknákat. Az egyik manővert rosszul számította ki, a dzsip felrobbant. A robbanást tűzpánik követte, mégpedig mindkét oldalról. Steinmetz halálát a robbanás okozta, ezt bizonyítják a testében talált repeszek. A géppuskalövedékek a tűzpánik következtében érték a már halálosan sebesült tisztet. Osztapenko későn ért vissza a német peremvonalba. A szemközti szovjet lövészezred első vonalából kézifegyverekből nem lőtt senki, de a szovjet tüzérség már megnyitotta a (szokásos) tüzet, mivel letelt a tűztilalom időtartama. Lőttek az aknavetők is, de nem a parlamenterek átlépési pontján lévő 1077. lövészezred saját aknavető alegységei. Josef Bader, aki be- majd visszakísérte Osztapenkót, Gosztonyi Péternek elmondta: mire visszaértek a legkülső német állásokba, azokon már a szovjet aknavetők tüze feküdt. Maradásra kérte Osztapenkót, aki azonban parancsára hivatkozva elindult a senki földjén. Ekkor érte a halálos találat. Bader SS-Scharführer szerint a szovjet tüzérek csak a mozgást észlelték, azt nem láthatták, hogy saját parlamenterük indult feléjük. Egy gyakorlott irányzónak nem okozhatott gondot a kis csoport eltalálása. Az, hogy Osztapenko hátulról sebesült meg, csak annyit jelent: a gránát a kis csoport mögött robbant. 6Baki József pestszentlőrinci helytörténész saját kutatásai alapján vitatja a második verzióban Steinmetz halálának körülményeiről leírtakat, de azt nem állítja, hogy a hadikövet halálát szándékosan idézték volna elő a németek. Baki alapvetően Litteráti-Loótz leírását vitatja, szerinte az ütegparancsnok nem láthatta végig a történteket. 6 3 A közvetett bizonyítékok a második változatot támasztják alá. Nem tudunk olyan esetről, amikor a németek parlamentereket gyilkoltak volna meg. Sem Steinmetzet, sem Osztapenkót nem léptették elő posztumusz, s nem tüntették ki a Szovjetunió Hőse címmel (igaz, mindketten megkapták a Vörös Zászló Érdemrendet). Pfeffer-Wildenbruch több mint 10 év múlva tért haza szovjet fogságából. De hazatérhetett, márpedig vezető beosztású SS-főtiszteket parlamenterek meggyilkoltatásánál kisebb háborús bűnökért is ítéltek a Szovjetunióban halálra. Csupán egy alkalommal hallgatták ki a parlamenterek halálával kapcsolatban, a Ljubljanka börtönben. 25 évre szóló ítélete abban a periódusban született, amikor Sztálin eltörölte a halálos ítéletet (rövid időn belül visszaállította), de büntetése mintegy ( >~ Gosztonyi Péter: A szovjet hadikövetek halála Budapest határában 1944 decemberében (in: Gosztonyi Péter: Háború van, háború!; Budapest, 1989) 129-149.o. Baki József tanulmányának és levelezésének fénymásolata a szerző birtokában. A tanulmány megjelent a Pestszentlőrinc krónikája című kötetben (Budapest, 1996; a továbbiakban: Baki) 59
