Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XIII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2006 - Marjanucz László: Az ország gazdasági és politikai helyzete és változásai 1956 őszén

utasítás nélkül képtelenek voltak önállóan cselekedni. A rezsim egyre nyíltabb kritikája és a lassan artikulálódó általános rendszerelutasítás együttesen sem jelenthetett elégséges „anyagi erőt" a hatalmat kizárólagosan birtoklók ellen. De ezek kiteljesedésekor Rákosi építménye már belülről is megbénult, ott állt cselekvési program és társadalmi támogatottság nélkül. A rádiót elfoglaló és a Sztálin-szobrot ledöntő tömegdemonstráció vezérkara és a hatalmat megtestesítő pártvezetés között egyetlen személy kínálkozott mindkét fél számára elfogadhatónak: Nagy Imre. Programja ugyan az MDP vezetői számára túl volt az elviselhető engedmények határán, a felkelők követelései pedig meghaladták a Nagy számára elfogadható „rendszerbarát" reformok szintjét, a megoldást mégis ő jelentette. Gerő 23-i rádióbeszéde a pártvezetés belügyeként kezelte a történteket és nacionalista kútmérgezésnek értékelte azokat. Kérlelhetetlenül merev platformja világossá tette: a pártvezetés militáns szárnya (Gerő, Marosán, Révai, Piros László) nem veszi tudomásul a „másik Magyarországot", s ezzel fölizzította a hangulatot. Mivel nem bíztak a rendőrség és hadsereg elkötelezettségében, a szovjetektől kértek segítséget. A szovjet páncélosok éjszakai budapesti bevetésével az addigi tömegmegmozdulás fegyveres felkeléssé változott. Szegeden spontán tüntetések alakultak ki 23-án, melyeket senki nem szervezett. A Dóm téren gyülekező fiatalok a fővárosi eseményeket beszélték meg, 2000-3000 fős csoportjuk az esti órákban indult el a Széchenyi térre. A menet első sorában vonult Baróti Dezső egyetemi rektor is, hozzájuk orvosegyetemisták csatalakoztak a Klauzál téren. A Kossuth szobornál rögtönzött ünnepség kezdődött a Himnusszal és Nemzeti dallal. Az utcai tüntetés kiterjedt a város különböző pontjaira: ünnepelt a tömeg a Nemzeti Színháznál, átvonult a Kossuth Lajos sugárútra, majd visszatért a Klauzál térre, ahol éjfél körül föloszlott. Hajnalban arra ébredt a város, hogy Romániából érkező szovjet harckocsioszlopok dübörögnek az utcán Pest felé. Ennek hatására az egyetemi vezetés óvatosságra intette az ifjúságot, míg a megyébe visszatérő Németh Károly első titkár a fegyveres elfojtás mellett szólt. Nem önálló, hanem a Központi Vezetőséggel egyeztetett döntése volt ez. Baróti Dezső rektor a kiszivárgott hírekre határozott tiltakozással válaszolt, mert mindenáron el akarta kerülni a vérontást. Október 24-én a tüntetők szegedi gyárakat kerestek fel csatlakozásra szólítva a munkásokat. A kendergyárnál a munkásokat „zaklató" diákok és az oszlatásukra kiküldött ávós alakulat között súlyos 81