Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2005 - Babucs Zoltán: A m. kir. „József Nádor” 1. honvéd harckocsiezred harcai a Dél-Alföldön 1944 szeptemberében

majd gépkocsira rakodva visszakoztak Orosháza felé, századparancsnokukat, Dorsan főhadnagyot ekkor látták utoljára. Tehergépkocsijaikra felpakolva nyugat felé hátráltak. Szentes-Csongrádnál akkor érték el a hidat, mikor a németek fel akarták robbantani. Ennek ellenére sikeresen partot váltottak. A Gombos-század Erdélyben csupán 1 harckocsit vesztett szeptember második felében. Esztrenga Pál hivatásos őrmester Túrán harckocsija az aradi utcai harcokban torony-nyaklövést kapott - özvegyének visszaemlékezése szerint Esztrenga őrmestert a légnyomás kirepítette a toronyból, combján és arcán sebesült meg, míg a harckocsivezetőt és a rádióst a légnyomás megölte -, a kocsit Szedlák József szakaszvezető hozta vissza az arcvonalból. Lippa-Világos irányába törtek tovább, de a hadászati célt: Medgyest az ellenséges nyomás miatt nem érték el. Az ellenséges harctevékenység fokozódása 1944. szeptember 19-től a IV. magyar hadtestet a bekerítés veszélyével fenyegette, ezért Arad feladásával (1944. szeptember 21.), a magyar csapatok - egy menetben - a trianoni határ irányába visszakoztak. A páncélosok ekkorra szinte teljesen kimerültek mind fizikálisan, mind idegileg, hiszen a parancs úgy szólt, hogy: „Kitartani a végsőkig, fedezni minden más alakulat visszavonulását!" Váradi zászlós visszaemlékezése szerint az üzemanyag- és lőszerutánpótlás jó volt, csupán élelmezésük akadozott. Bevetés során rádiócsendet tartottak, nehogy az ellenség idő előtt bemérje őket. Harckocsiágyúikat ritkán használták, ugyanis akkor meg kellett állniuk (ekkoriban még nem alkalmazták a lövegstabilizátort), ekkor pedig az ellenséges páncéltörő ágyúk hamar „bevillázhatták" a harckocsit. Előrenyomulás alkalmával a kocsik nem egyenes vonalban törtek előre, hanem ide-oda cikázva, ezzel is megnehezítve az ellenséges páncéltörők dolgát. A harckocsi toronynyílásait általában nyitva tartották, hogy kilövés esetén könnyebben menekülhessenek ki a kocsiból - amikor nagyobb termőterületen haladtak át, a búvónyílásokat becsukták, nehogy az ellenség gránátot vághasson be azokon -, menet közben is gyakran alkalmaztak álcázást a harckocsikon, nehogy az ellenséges vadászgépek észrevegyék mozgásukat. Pár esetben előfordult, hogy menet közben, még az aradi támadás kezdetén, a felvonuló páncélososzlopra román vadászgépek csaptak le, de a Nimródok Boforsai elegendő erőt képviseltek ahhoz, hogy elkergessék azokat. Az október 6-i szovjet offenzíva feltartóztatására az 1. páncélos hadosztályt is bevetették, a Gombos-század ekkor viszont már a szentes30