Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)

X. Jubileumi Makói Honvéd Emléknap és Találkozó - Babucs Zoltán: A 2.magyar hadsereg harctéri tevékenysége és a hősi halottai a Don-kanyarban 1942-1943

körülményeket és megtalálás leírása szerepelt.

2

2 Az ungvári 24. honvéd gyalogezred protestáns tábori lelkésze, Gueth Gyula visszaemlékezése szerint 1944-ben: „Mivel sok esetben előfordult, hogy a harcok közben elesett katonák nyakából az azonossági cédulát tokostól kivették és azt a rangidős vezetőiknek adták át, így anélkül hozták a halottakat hátrább, ahol mód volt eltemetésükre. így aztán előfordult, hogy halálesetüket és színhelyét e lapon kitöltve eljuttatták a parancsnokságon keresztül a hozzátartozóknak, de a lelkészek a halottakat ismeretlen katonaként voltak kénytelenek eltemetni. Ezért, mint sírnyilvántartó tiszt a következő parancsjavaslatot küldtem a hadosztályparancsnokságra: Mivel többször előfordult, hogy az egyes alakulatok, a nem lelkész közbejöttével eltemetett hősi halottak anyakönyvezéséhez és sírhelyük nyilvántartásához szükséges adatokat egyáltalán nem, vagy csak nagy késedelemmel küldik el az illetékes lelkészhez, az azonossági jegyet legtöbb esetben kitöltetlenül. így azután az anyakönyvezés késedelmet szenved. Sok esetben lehetetlenné válik. Elrendelem, hogy az alosztályok hősi halottaikat ha lehetőség van rá, összegyűjtve szállítsák hátra alkalmas helyre, ahol lelkészek temessék el. Ez esetben az azonossági jegyet hagyják a halottnál. Azokat lelkészek veszik le. Ha a körülmények nem engedik meg, hogy a hősi halottakat lelkészek közbejöttével temessék el, a halottól az azonossági jegyet és a fémtok felét el kell venni és azt pontosan kitöltve, szemtanúkkal a megfelelő helyen aláíratva a legrövidebb időn belül az illetékes lelkészhez kell eljuttatni. Csak így biztosítható a pontos és késedelem nélküli anyakönyvezés. Az azonossági jegy kezelését és kitöltését időnként a legénység előtt oktatás tárgyává kell tenni. "

2' A hősi halottak eltemetése Az azonosítást követően a lehetőségek figyelembevételével adták meg a végtisztességet az elesett honvédeknek. A hadisír-nyilvántartó tisztek feladata volt többek között az, hogy a halottakat összegyűjtve, a legközelebbi település temetőjének elkülönített részén (hősi temető) hantolják el."

4 Amennyiben nem volt lakott település a környéken, úgy külön temetőt kellett létesíteni, ügyelvén arra, hogy a temető ne sűrű erdőben, mocsaras-vizenyős területen, szántóföldön, vagy az 2

2 Akadt olyan eset is, amikor a hősi halottról készült fényképet küldték el azonosítás céljából a HM 22. veszteségi osztálynak. Esetenként ad hoc bizottságokat állítottak fel a halott személyazonosságának megállapítása végett. Vélhetően több ezer azon elesett honvédeknek a száma, akiket egyáltalán nem tudtak azonosítani, többségüket eltűntként regisztrálták. Béke poraikra I. 12.o. 2

j Gueth Gyula: Egy tartalékos tábori lelkész II. világháborús visszaemlékezései. Kaposvár, én., 5152.0. 2

4 Korotojak mellett létesítettek hősi temetőt, de a harcok hevessége miatt Korotojak és környékén majd 20 esetben egyes és tömegsírokban közel 80 honvédet temettek el. Hasonló volt a helyzet Timnél, illetve Galíciában Swiety Jozef, Majdanek Graniczny és Jawornik településen. Béke poraikra I. 13.0. 26