Nacsa Imre: A makói atlétika 1947–1973. A Makói Múzeum Füzetei 103. (Makó, 2004)

A makói atlétika nagyjai

Déli-kerülethez tartoztunk (Szeged, Békéscsaba, Gyula, Békés, Makó, stb.). Ez a felosztás a versenyeket színvonalasabbá tette. Az utazás költségesebb és időigényesebb volt. Nekünk az utazás nem került pénzbe, mivel vasutas egyesület voltunk, időnk pedig volt, ezért sok versenyen vettünk részt. Utaztunk a Dunántúlra a barcsi VSE-hez, a Balatonra, Miskolcra, Pécsre stb. Ez nagyon népszerűvé tette az atlétikát, hiszen ha elmentünk egy nagyobb távolságra, pl. Debrecen, Miskolc, Szombathely stb., már világot látott embereknek számítottunk az iskolában. Az étkezést sportszatyorból oldottuk meg, semminemű élelmet nem kaptunk. A nagyobb vasúti centrumokban, pl. Budapesten, Szolnokon ingyen vagy fillérekért kaptunk szállást. 1946-ban összeállt az atlétikai szakosztály. 1947-ben elkezdtük a pályaépítést. A Maros-parti pályán az atlétikai pályának ugyanis már nyoma sem volt. Az MVSE pályán, az Aradi utcán a futó-, a dobó- és az ugrópályáknak a helye rendelkezésre állt. Először az Aradi utca felőli oldalon a futballkapu háta mögött kezdtük a magasugró-gödröt kiásni, majd a nekifutó helyet planíroztuk, hengerelgettük. Miután a gödröt feltöltöttük homokkal, a magasugrók elkezdhették edzéseiket. A magasugró-pálya mellett a maradék területen elkészítettük a súlylökő pályát. A tribün felől a labdarúgópálya és az elképzelt futópálya között elsimítottuk a talajt, és leraktuk az elugró gerendát, elkészítettük a homokgödröt, amit azután feltöltöttek homokkal. Az Aradi utcával szemben, a másik oldalon volt a képzeletbeli diszkoszvető-pálya, de ennek a helyét csak ledöngöltük. 1947-ben már Szegeden, Gyulán és Budapesten is versenyeztünk. 1947. szeptember 20-21-én, mintegy 20 fős csapattal részt vettünk a Férfi Ifjúsági Váltó Bajnokságon, és a Népligetben csodák csodájára a 3000 m-en ötös csapatban III. helyen végeztünk. 13