Nacsa Imre: A makói atlétika 1947–1973. A Makói Múzeum Füzetei 103. (Makó, 2004)

Előszó

teljesen a hatása alá kerültem. Az utolsó kísérlete nem volt sikeres, de a közönségtől így is tomboló tapsot kapott. A bejárat felöli oldalon rendezték a súlylökést, lehetett vagy 8-10 induló. Egymás után lökték a vasgolyót, jelölték a dobásokat, majd lemérték a dobott távolságokat, és a legjobbak újra löktek, a gyengébbek kiestek. A dobások befejeztével a 100 m-es síkfutás döntője következett. Az előző futamok első helyezettjei indulhattak, lehettek vagy hatan-nyolcan. A befutás után megállapították a győztest. Egy középiskolás diák volt, fölényesen nyert. A közönség hatalmas tapssal jutalmazta győzelmét. A versenyek befejeztével következett az ünnepélyes eredményhirdetés, ahol a résztvevők közül az első három helyezett érmet kapott. A magasugrás csak bemutató volt, de ezt az ugrót is tiszteletdíjjal jutalmazták. Az eredményhirdetés után MAK-MTK labdarúgó mérkőzés következett. Ma is úgy érzem, hogy ekkor szerettem meg az atlétikát, és ez határozta meg a pályaválasztásomat és az egész életemet. Több mint 60 év telt el az atlétikával való első találkozásom óta. 40 éven keresztül testnevelő tanárként, edzőként és sportvezetőként dolgoztam. A munkám mindig örömet jelentett számomra. Elhatároztam, hogy szülővárosom, Makó atlétikai életét feldolgozom a kezdetektől 1973-ig, emlékezve a régi versenyzőkre, edzőkre és szakvezetőkre, akik e területen munkálkodva eredményeket értek el és öregbítették a város jó hírnevét. Meggyőződésem, hogy a pozitív példák meghatározóak és időtállóak az élet minden területén. Ezen gondolatok jegyében ajánlom e munkámat a kedves makói sportbarátoknak. Szeged, 2001.január Nacsa Imre testnevelő, atlétikai szakedző 8