Halmágyi Pál szerk.: Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. Honvéd Emléknap előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 102. (Makó, 2003)
Gilicze János: A Dobsa család felemelkedése
pénz átadására, ami ellen természetesen az érintett fellebbezett. A per befejezéséről nem maradtak fenn dokumentumok, az valószínűleg Ferenc halálával félbeszakadt. Sámuel mesterséget tanult. A városi rovatos összeírásokban, 1795-ben fordul elő először a neve, mint takács, aki egy harmadosztályú házzal és kézműves iparral bírt. Ezen kívül egy szárazmalom negyed részét tudhatta magáénak. A szorgalmas munka gyümölcseként három év múlva már egy kétkapás szőlőt is feljegyezhetett az adóösszeíró. Dobsa Sámuel 1794-ben házasodott meg. Felesége az ugyancsak makói Balogi Zsuzsanna. Egyetlen fiuk Sámuel, aki a hatalmas családi vagyont szerezte, 1795. augusztus 22-én született. Fiatalkoráról, tanulmányairól semmit sem tudunk. Iskolái végeztével valószínű, hogy apjának segített az iparban és a gazdaságban. Apa és fia anyagiakban szépen gyarapodott. 1812-ben Makó város bírái, kérésükre igazolást adtak ki vagyoni állapotukról. Az iratból kiderül, hogy tervbe vették Makón egy vasáru bolt felállítását. A püspök földesúr engedélyének elnyeréséért bizonyítani kellett tőkeerejüket. A bírák készséggel igazolták, hogy a városban megfelelő, tisztességgel felszerelt lakóházzal, szőlőkkel, és több szárazmalom tulajdonrésszel bírnak, amiknek becsértékét tízezer váltóformtra értékelték. Azt is hangsúlyozták, hogy a kérelmezők senkinek sem adósai, valamint becsületes magaviseletűek. Nem tudjuk, hogy az engedélyt mikor kapták meg, az azonban biztos, hogy Dobsa Sámuel 1815. március 11-én idős Plathy Mihály kopáncspusztai haszonbérlőtől bolt céljára megvette a főtéren, Köhler Antal vármegyei kirurgus szomszédságában álló úgynevezett Eisenbeck féle házat 4 500 forintért. (Ezért az összegért abban az időben legalább fél telket - 28 hold - lehetett szerezni.) 1816-ban a város elöljárósága által kiadott újabb bizonyítvány szerint apa és fia vagyona már elérte a negyvenezer forintot. Az 1820-as évek végén Makón négy kereskedő működött. Közülük Dobsa Sámuel vasáruval, sóeladással, vegyes cikkekkel, és ruhaanyag - árusítással foglalkozott. A földesúrnak járó taxa fizetésében az első helyen álltak Posgai János kereskedőtársával. 1828. április 27-én elhunyt idősebb Dobsa Sámuel. Az ifjabb Sámuel talán még nagyobb lendülettel folytatta a kereskedést, de már más hasznot hozó tevékenységet is keresett. A püspöki uradalom haszonvételeit időről-időre, árverésen bérlet formájában hasznosította. Sámuel először a makói kocsmáitatás, italmérés jogát nyerte el három évre, évi háromezer forint bérleti díj fejében. A Korona, a Fehér hajó, a Csillag és a Vörös ökör vendégfogadókon kívül saját költségén annyi italmérő helyet létesíthetett, amennyit akart. Még ugyanezen évben ugyancsak árverésen bérbe vette három évre a kopáncsi puszta 1308 holdas részét évi 1 700 forintos bérleti díj fejében. Ezt a bérletet a használati idő lejárta után újabb három évre megszerezte. Időközben rájött arra, hogy az általa használt rész tévesen van megállapítva, azt saját költségén felmérette, és kiderült, hogy 141 holddal többet vettek fel, mint amennyi valójában az általa bérelt terület. A többlet bérleti díj beszámítása érdekében indított pert megnyerte. 1829-ben megszerezte a Dáli csárda és az ahhoz tartozó 26 hold szántó bérleti jogát. Közben a főtéren álló üzlet már kicsinek bizonyult. Egy 1831 márciusában a város által kiadott igazolásból kiderül, hogy Dobsa Sámuel a piacon „első rendű jó anyagból" (kőből) egy új épületet épített, amelyben mindenki 8
