Halmágyi Pál szerk.: Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. Honvéd Emléknap előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 102. (Makó, 2003)

Marjanucz László: Kossuth Lajos a reformkorban

Kossuth egyrészt nyilvánossá tette a megyei közgyűlések életét, másrészt hatott is azokra, akik a követválasztó és utasítási jogukkal közvetlen befolyást gyakoroltak a törvényhozásra. A vármegyéket tartotta hajlandónak és hivatottnak arra, hogy a reformokat keresztül vigyék a törvényhozásban. A Pesti Hírlap hatása nagy volt. Pedig Kossuth cikkei nem álltak radikális alapon, mert agitációja csupán a kiváltságos osztályra támaszkodott. De a kiváltságosok alsóbb, szélesebb rétegét célozta meg, a birtokos nemeseket, kisnemesek csoportjait. Ilyen értelemben alulról kezdeményezett, amellyel a minél szélesebb körű, élénk befolyásra törekedett. A reformokat határozottan sürgette, és figyelmeztette a nemességet, hogy a megyék fontos közéleti szerepüket a haladás ügyének szenteljék. Az a jogérzet azonban, amelyet Kossuth a magyar nemesség legnagyobb dicsőségének tartott, a kiváltságok megőrzésében volt hatásos. Egyelőre nem igazolódott be az a kossuthi állítás, hogy a megyei nemesség a haladás zászlajának hivatott hordozója. A nemesség minden radikalizmusa csupán fölfelé irányult, de az alsóbb osztályokkal szembeni engedményei csekélyek voltak, különösen a közteherviselés területén őrizték féltve régi pozícióikat. Kossuth hírlapírói tevékenységét éppen a szükséges változások elfogadtatására kívánta fölhasználni. Ám a polgári átalakulás programját tartalmazó cikksorozatai, elemzései nem találtak egyformán pozitív visszhangra még a liberális, nemesi reformtábor tagjai között sem. Legismertebb ellenlábasa és programjának, politikájának legkiválóbb kritizálója Széchenyi István volt. Széchenyi a Pesti Hírlap cikkeinek hatására ragadott tollat, és a Kelet Népe című pamfletben foglalta össze Kossuth Lajos elképzeléseinek bírálatát. Már a címe is szimbolikus üzenet: a magyarok Kelet népe. Óvatos, megfontolt nép, amely nem alkalmas a Nyugat gyors másolására. A hirtelen, ugrásszerű haladás csak zavart okozhat a Kelet Népénél. A Széchenyi-Kossuth szembenállás közvetlen oka a magyarosodás kérdésében kirobbant vita volt. Kossuth mint liberális, nemesi reformpolitikus a koreszméknek és a kor követelményének megfelelően a nemzetállam lényegét a nyelvileg is egységes politikai társadalomban látta. Az egységes nyelv az állami adminisztrációra vonatkozott. Ezt a kifejezést és törekvést azonban Széchenyi veszélyesnek ítélte meg egy olyan országban, s amelynek több mint fele nem magyar ajkú, és amely két nagy etnikai és állami birodalom, a német és a szláv között helyezkedik el. A német és a szláv ölelésében polgárosodni vágyó magyar nemzet számára öngyilkos lépés nyelvi homogenitást, egyöntetűséget hirdetni, a magyarosítás programját forszírozni, mert eltüntethetnek bennünket. Széchenyi másik érve az volt, hogy a nyelvi magyarosítás szintjén megvalósult asszimiláció lehet felületes is: „Magyar nyelv még nem magyar szív!" Innentől kezdve egyre erőteljesebben fejtette ki ellenérzéseit Kossuth politikai programjával szemben. Egyik fő kifogása az, hogy az átalakulást Bécs ellenében akaqa megvalósítani. Széchenyi mindenféle rázkódás nélkül kívánta és remélte a szükséges átalakulás keresztülvitelét, ami feltételezte a kormány belegyezését. Mivel a Kossuth vezette mozgalom éle épp a kormány ellen irányult, a haladás kérdéseinek népszerűsítésében Széchenyi a forradalom előjelét látta. Egyik oldalon állt Kossuth 33