Halmágyi Pál szerk.: Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. Honvéd Emléknap előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 102. (Makó, 2003)
Tóth Ferenc: Az író Dobsa Lajos
szerint a „nyelv lendületes és festői, vannak benne olyan vonások, amelyek szerencsésen alakítják a jellem egy-egy oldalát és lelki állapotokat". 1 A jambikus verselést viszont a kritika elhamarkodottnak ítélte. A darabot a Nemzeti Színház csak harminc év múltán, 1891-ben mutatta be. Az egyik legnagyobb magyar színházi rendező, Paulay Ede vitte sikerre. Ezt a szellemes, ötletes, kritikai élű színdarabot, melyben jók a szerepek, gördülékenyek a párbeszédek, ma is színre lehetne vinni, Dobsa legérettebb vígjátéka. Első társadalmi drámáját Könnyelműség címmel - vígjátékainak sikerére - 1850ben írta. Francia úri körökben játszódó, éles kritikájú mű két ellenszenves férfi bosszú történetéről szól. A néző megelégedésére a két erkölcstelen ember szerelmi sérelemért egymást öli meg. A cselekmény nem tragédia, hanem bűntény. A rémdráma teli van kitűnő dialógussal. Madách Kepler-képére is hatással lehetett az 1852-ben keletkezett Guttenberg. A tudós nyomdászt felesége megcsalja, a császár megalázza, de a főhős vállalja megalázott társadalmi helyzetét, csapodár feleségének is megbocsát. A romantikus bonyodalmak el-elfedik a cselekmény fővonalát. A Bűn bűnt követ társadalmi drámájával hat pályázó közül 1862-ben Karácsonyi-díjat nyert. A darabot nem adták elő, nyomtatásban egy része Divatházasság címen jelent meg. Dobsa történeti drámái közül a IV László a legkiemelkedőbb. Kun László két nő között hánykódik; ábrázolásában Edua a végzetes nő, de a király a fennkölt érzelmű Aydába szerelmes. A romantikus dráma tele van cselszövessel és gyilkossággal. Edua megöli Aydát, a kunok megölik a királyt, Edua öngyilkos lesz, Kun László hü embere, Myze megöleti a király gyilkosait. Myze nagy terve a két ellenségeskedő nemzet egyesítése. Salamon Ferenc a IV. Lászlót a legjobb magyar történelmi drámák közé sorolta. Mindez nem mondható el az 1857-ben bemutatott V. László című drámájáról. A műben nincs összeütközés Hunyadi László és a király között. Nyomtatásban nem jelent meg, de négy év múltán ismét műsorra tűzték. A dráma sikere az idegen király elleni kitételekkel függhet össze. Az Attila és Ildikó 1858-ban keletkezett, de nem mutatták be. A közönség ugyanis Attilában nemzeti hőst látott, nem barbár hódítót. Nyomtatásban 1902-ben látott napvilágot. Az I. István főalakja nem az államalapító király, hanem Péter, a gátlástalan drámai alak; megmérgezi Imrét, és megvakíttatja Vazult, sőt merényletet tervez István ellen. A drámát Váradi Antal operaszöveggé alakította, és hozzá zenét Erkel Ferenc készített. Idős korában Dobsa megírta a folytatását, az Aba Sámuelt. Történelmi tragédiáiban a romantika túlszínessége mutatkozik. Fölfedezhető bennük Victor Hugo, de Kisfaludy Károly és Vörösmarty hatása is. Hazafias kötelességének tartotta a régi dicső kor színpadra vitelét. A szabadságharc és a kiegyezés közötti időszak Dobsa fénykora. A Nemzeti Színház 14 drámáját mutatta be. Népszerű szerző volt. Egyes darabjaival sorozatosan zajos sikereket aratott. Színdarabjaiban a legjobb színészek játszottak: Jókainé, Lendvay, Szigeti, Feleki, Egressi. A korabeli kritika sem fukarkodott az elismerő méltatásokkal. ' DIÓSZEGHY ANDRÁS: Rotaresti Dobsa Lajos. Makó, 1927. 27. 27
