Halmágyi Pál szerk.: Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. Honvéd Emléknap előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 102. (Makó, 2003)

Süli Attila: Dobsa Lajos a forradalomban és szabadságharcban

Süli Attila Dobsa Lajos a forradalomban és szabadságharcban A párizsi bankádharcok szemtanúja (1848. február-március) Dobsa Lajos 1847-től Párizsban tartózkodott, és itt érte 1848. február 22-én a francia forradalom. Az átélt eseményekről Dobsa könyvet írt, mely 1848-ban jelent meg először. A forradalmat a szerző idealizálja. Lajos Fülöp bukását szerinte az okozta, hogy közömbös volt az európai szabadságmozgalmak iránt. Valójában csak játszotta a polgárkirályt, kizárólag a bankárok érdekeit szolgálta. Bírálja az 1831. évi cenzusos választási rendszert és a kormány politikáját, mivel az mereven elzárkózott a választójog kibővítése elől.

1 A királyság bukása azért is elkerülhetetlen volt, mert az uralkodó a saját népét gyilkolta.

2 Csak a köztársaság az egyedüli államforma, mely a társadalmi békét garantálni tudja. Ez Franciaországban a forradalom győzelmével bekövetkezett.

3 Művében szemléletes és idealizáló képet nyújt a párizsi bankádharcokról.

4 A nemzetőrség szerepét pozitívnak tartja, mert békítőként lépett fel a katonaság és a nép között.

5 Politikai példaképe Lamartine, a forradalmi kormány külügyminisztere.

6 Dobsa szerint a forradalom győzelmét elsősorban a párizsi munkásságnak köszönhette.

7 Az új francia kormányt elhalmozták szerencsekívánságaikkal a Párizsban élő különböző nemzetiségű forradalmárok: német demokraták, lengyelek, angol chartisták, svájciak. Természetesen a magyarok sem akartak ebből kimaradni. Március 15-én 12 magyar indult el a Place Vendőme-tól, francia és magyar zászlókkal, atillába öltözve, tollal a kalapjukban, karddal az oldalukon. A Hotel de Ville-ben Lamartme-nál tisztelegtek. A külügyminiszter minisztertársai társaságában fogadta a magyarok szerencsekívánalmait, és meleg hangú beszédben emlékezett meg Magyarországról, melyet korábbi utazásaiból személyesen ismert meg. A delegáció szónoka Hugó Károly volt.

8 A találkozó lefolyásáról Hugó így emlékezett meg: "Mindenkor bántott engem, hogy itt a magyarokat nem ismerik, sőt mi rosszabb, egészen félreismerik, s az osztrákokkal zavarják össze. Miután tehát majdnem az egész világ s minden nemzet kijelenté már ragaszkodását és szerencsekívánatát az új kormány előtt, elmenék a magyarok kávéházába (Café du 1 DOBSA. 1948. 4-5., DÓSZEGHY. 1927. 8. 2 DOBSA. 1948. 37-40. 3 Uo. 53. 4 Uo. 11-24. 5 Uo. 28. 6 Uo. 49. 7 Uo. 61., HEGEDŰS PÉTER. 1974. 10. 8 KOVÁCS. 1976. 94. 12