Halmágyi Pál szerk.: Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. Honvéd Emléknap előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 102. (Makó, 2003)
Gilicze János: A Dobsa család felemelkedése
hanem gyermekei boldogulása érdekében tartott fontosnak. A Dobsák ezen ága vélt vagy valós alapokon, évtizedeken keresztül próbálta bebizonyítani nemesi származását. A már korábban említett tanúvallomasok alapján először Sopron megyei rokonságot és birtoklást próbáltak igazolni. Később egy újabb per során a Bihar megyei Dobsákhoz - akik 1722-ben kaptak nemesseget - való rokonságukat igyekezték bebizonyítani. 1847-ben már Ugocsa megyei ősöket mutattak fel, de erőlködésük a tanúvallomások ellentmondásossága és elégtelensége miatt minduntalan elutasításra talált. Dobsa Sámuel felhagyott a bizonytalan nemességigazoló perekben való részvétellel. Hivatkozva a Csanád vármegyétől kapott, a fentiekben ismertetett, érdemeit bizonyító határozatra, nemességért folyamodott, és egyúttal megvásárolta a kamarától a Bihar megyei mintegy 760 hold területű, 200 lakosú Rotarastet. A díszes armálist, amiben külön kiemelték a címerszerzőnek a kolerajárvány idején szerzett érdemeit, 1836. január 28-án Bécsben írta alá V. Ferdinánd magyar király. Nemességben és rotaresti előnévben részesült Dobsa Sámuel, valamint az 1819-ben Du Bois Amáliával, - akit francia, illetve belga származásúnak említenek a források - kötött házasságából származó gyermekei: Sámuel Konrád, Ferdinánd Károly, Lajos Vilmos, Amália, Johanna, Zsuzsanna Alojzia és Emília Rozma. A nemességet Csanád vármegye 1836. június 22-én tartott közgyűlésén ellenvetés nélkül hirdették ki, majd hat nap múlva megtörtént a rotaresti birtokba való beiktatás. Az armálisban említett fiúk példás nevelésben részesültek. Lajos és Ferdinánd jogot végzett, az utóbbi ügyvédi oklevelet is szerzett. Nemességük révén megnyílt az út előttük a vármegyei hivatalviselésre. Csanád megye 1840-ben Ferdinándot tiszteletbeli aljegyzővé, míg az apát, Sámuelt táblabíróvá nevezte ki. 1842-ben Lajos szintén megkapta a tiszteletbeli aljegyzői rangot. Ebben az évben Ferdinánd már fizetéses battonyai esküdt. Egy év múlva Lajost a Csanád megyei követ mellé kinevezték országgyűlési írnokká. Idősebb Sámuelt 1845-ben törvényszéki bíróvá választották. Ifjabb Sámuel 1848-1849-ben főszolgabíróként tevékenykedett. Dobsa Sámuel tovább folytatta a család vagyonának gyarapítását. 1843-ban bérbevett gróf Fekete Ferenc zár alatt lévő kovácsházi birtokából 702 holdat évi 3919 forint haszonbérért öt évre. Egy év múlva, 1844-ben, negyvenötezer pengő forintért megvette Száraz Mihálytól a Rotaresttől nem messze fekvő, 1950 hold területű Kosgyánt és Szelistyét. Dobsa Sámuel a birtokszerzésen kívül jó kamatra adott pénzkölcsönzéssel is foglalkozott. Mint már említettem, 1863-ban bekövetkezett halálakor vagyona elérte a 240 000 forintot. Több hétig tartott az örökség leltárba vétele, összeírása. A precízen összeállított listából képet nyerhetünk egy szorgalmas életút gyümölcseiről. A Makó város főterén levő emeletes lakóház és üzlet tízezer formtot ért. Arad város főterén szintén magasodott egy kétemeletes lakóház üzletekkel, ami 26 000 forintot kóstált. Az örökhagyó birtokában volt még egy makói és battonyai lakóház, több malom rész, gyümölcsösök, veteményes- és szénáskertek, a szőlősi 686 holdas birtok, a vásárhelyi határban fekvő körtvélyesi két telek tanyaföld, a battonyai határban két egész egy negyed tanyaföld, a csabacsüdi puszta 463 holdas része, a bihari kosgyám birtok, valamint közel háromezer formt értékű részvény. Az örökségen az özvegy, a három fiú és öt lány 10
