Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Tóth Ferenc: Urbanizáció Makón a 19. század végén

félhomály, amelybe utcáinkat esténként a lámpák borítják, csak a kezek és lábak kificamodására jó. Ekkor 320 lámpa szolgálta a város világítását. Makó villamosításában nem mutatkozott lemaradásunk, hiszen a főváros villanyvilágítását követően öt évre, Hódmezővásárhellyel egy időben valósult meg. Közvilágítás céljára egyelőre 200 db 16-os, 325 db 10-es gyertyafényű izzólámpát helyeznek el. A vállalat öt - egyenként 12 amperes - ívlámpa működéséhez szükséges áramot ingyen szolgáltatta, a fölállításhoz szükséges vasoszlopokat saját költségén szállíttatta. A közvilágítási naptárt a város állította össze. A villamosítás lázában Doránszky Károly városi főmérnök a Polgármesteri Hivatalnak 1897. szeptember 14-én javasolta - a város előrehaladása céljából - a villamos közúti vasút létesítésének napirendre tűzését. A Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára cég nyomtatott szerződéstervezetet készített a villamos közúti vasút építéséről és forgalomba tartásáról. Négy vonal kiépítését tervezték. Megvalósítására a város nehéz pénzügyi helyzete miatt nem kerülhetett sor. Építkezés A vizsgált korszakban egyre több maradandó értékű épület is keletkezett. Elkészült a Korona szálló. Fővárosi tervezésű, rangos létesítmények voltak a Nemzeti Szálló és a Makói Takarékpénztár palotái. Minisztériumi beruházásként épült a járásbíróság, a pénzügyi palota és a gazdasági iskola. A megye kezdeményezte a régi és a mai kórház, valamint az Erzsébet árvaház létesítését; a megye és Dessewffy Sándor püspök hathatós támogatásával épült a főgimnázium; a Csanádvármegyei Színpártoló Egyesület szorgalmazására a Hollósy Kornélia Színház; a vasúttársaság igényes indóházat épített. Városi indíttatású volt a fahíd, a polgári leány- és fiúiskola, a Szegedi- és Deák Ferenc utcai iskolák létesítése. Ezek az építkezések kifejezői a város polgáriasodásának, az urbanizálódásának. Sokat jelentett, hogy Makó megyei székváros volt, a létesítményeknek mintegy fele ennek köszönhette megvalósulását. A 19. század fordulóján az egyik lap azt írta: „Néhány évvel ezelőtt azt hittük, hogy Makó néhány év alatt világvárossá lesz. Annyi újítás, új eszme kezdte egyszerre uralni a kedélyeket, hogy azt kellett következtetni, hogy a régi város egyszerre le fogja dobni magáról régi kopott köntösét, és felölti a haladás korszerű mezét. - Reményeink rosszul ütöttek be."

9 9 Makó és Vidéke 1902. júl. 6. 35