Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Imolya Imre: A Návay-per a mai jogász szemével

3./ Bármilyen nagy számban is kerültek elkövetők a törvényszék elé, többségük személye a nyomozás során felderítetlen maradt, és különösen a vezetők, az események kitervelői és végrehajtói közül. 4./ A törvényszék megállapította, hogy a vádlottak mindegyike valamilyen formában, szerepe, tisztsége miatt kötődött a tanácsköztársasághoz, cselekményeiket a proletárdiktatúra fenntartása érdekében - egy vádlott annak megalapítása érdekében is - követték el. Ezen általános megállapítások után és ellenére a törvényszék ezt követően részletes indokait adta, hogy miért nem látta az alábbiak szerint mégsem megállapíthatónak a vád legsúlyosabb bűncselekményét, a lázadást, aminek megállapítása esetén politikai jelleget kaphatott volna az ítélet. Egy mai gyakorló jogász szemével is e felmentő rendelkezés a tárgyilagosságra, a megtorlási szándék hiányára, a napi politikától való távolságtartásra, a szigorúan szakmai szempontokra, a bizonyíthatóságra, a vádlottak cselekményeinek csak és kizárólag, hagyományosan köztörvényi bűncselekményként való értékelésre és ennek alapján történő minősítésre utal. Ez nem értékítélet, inkább a megismert tények alapján egy vélemény. Ez viszont azt is jelenti, hogy a vádlottak által elkövetett bűncselekményeket és bűnösségüket illetően a törvényszék - a lázadás alóli felmentést követően - az élet és testi épség, a személyi szabadság és a tulajdon védelme oldaláról vizsgálta és a bizonyítási eljárást az erőszakos vagyonszerzés, a rablás, a zsarolás megállapíthatóságára koncentrálta. A vádlottak alanyi és tárgyi oldalról egyaránt meglévő szövetségét, kapcsolataik rendszerét közönséges bűncselekmények elkövetésére alakult bűnbandának minősítette, amely bár szorosan köthető volt a proletárdiktatúra létrejöttéhez és működéséhez, de annak leple és örve alatt súlyos megítélésű köztörvényes bűncselekményeket követtek el. A bíróság nem politikai jellegű ítéletet hozott, kizárólag szigorúan jogi, a hatályos törvényi rendelkezések alapján állapított meg tényállást, és személyre szólóan büntetőjogi felelősséget, szabott ki büntetéseket - olvasatomban talán ez a legfontosabb leszűrhető következtetés. Talán nem vállalok fel különösebb rizikót ezzel a megállapítással, még akkor sem, ha a büntetőeljárásra nem sokkal az első világháborút, majd - hogy mai divatos kifejezéssel éljek - egy rendszerváltást követően került sor. Ez a történelmi helyzet ugyanis magában hordozhatja a politikai befolyás lehetőségét, melynek kizárását, és ennek legfőbb bizonyítékát azonban éppen a lázadás alóli felmentés bírói indoklása adja: A törvényszék álláspontja szerint a különböző tényállásokat rögzítő Csemegi kódex IV. fejezete egyértelműen politikai bűncselekményeknek minősíti a lázadás elkövetési formáit. E tekintetben tanulságos a bíróság okfejtése a közelmúlt eseményeiről, quasi értékelése a háborús időszak végéről, a tanácsköztársaság létrejöttének és működésének - a tényállás megállapítása szempontjából - lényeges okairól, lehetséges körülményeiről - ez a néhány bírói gondolat egy esettanulmánnyal is felér, mutatva, mennyire lehet „függetlenül" ítélkezni a kortól, amelyben élünk. Ugyanekkor ez az értékelés alapul szolgált - történeti szempontból is - a lázadás alóli felmentő 52