Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)
Gilicze János: Návay Lajos politikai pályája
kormánybiztoshoz írt levelében. Védelmet és karhatalmat kért a községbe, nem maga, hanem anyja, húga és annak gyermekei miatt. „Egyénileg már leszámoltam a jövővel és most semmi más óhajom nincsen, mint valahogy átcsússzam ezeket a nehéz időket, hogy azután, mint valami hajótörött, egzisztenciám roncsaiból új hajlékot és új otthont keressek" - írta ugyanott. 1919. január 30-án forradalmi elemek elűzték a csendőröket Makóról. Návay Lajos földeáki kastélya védelem nélkül maradt. Bátyja, Návay Tamás erélyes hangú levélben kérte, hogy az egész családdal azonnal költözzék fel Budapestre, de legalább Kiszomborra vagy Aradra. Ő azonban nem hallgatott a tanácsokra, és fatális elhatározással otthon maradt. 1919. április 23-án a túlzott rekvirálások miatt elégedetlen makóiak agyonverték Vásárhelyi Kálmánt, a hadügyi népbiztos politikai megbízottját. A vétkesek felkutatására a budapesti Vörös Őrség különítménye a hírhedt „Lenin fiúk" egysége érkezett Makóra. A nyomozásra már nem maradt idő, mert az antant egységek bevonulása már csak órák kérdése volt. Makó kiürítésekor a gyanúsítottakon kívül, a város tehetősebb polgárai közül túszokat hurcoltak magukkal. Az útjukba eső Földeákról, a helyi direktórium eredetileg Návay Tamást, Lajos bátyját, és Návay Lajost jelölte ki túsznak. Návay Tamás azonban szerencséjére állandóan Budapesten tartózkodott, így került az elhurcoltak közé a púpos, félig-meddig nyomorék Návay Iván, aki a gazdálkodáson kívül semmi mással, főleg politikával soha sem foglalkozott. Návay Lajos és Iván mellett Földeákról még Korcsmáros Imre birtokost hurcolták el. A hódmezővásárhelyi vasútállomáson mindenféle tárgyalás nélkül öt makóit a vörös terrorkatonák kiszólítottak a vagonból, és a vasúti töltés mellett agyonlőtték őket. „Szamuely halálvonata", ahogy később nevezték, Szentes-Csongrád vonalon, április 29-én Kiskunfélegyházára kanyarodott. Ott durva ugratások közepette arra kényszeríttették Návay Lajost és Ivánt, hogy csupasz kézzel tisztogassák a híg trágyától szennyes marhavagonokat. A különvonat egyik kocsijában összeült a „vésztörvényszék". Maguk elé vezették a két Návayt és dr. Kiss Béla szentesi főjegyzőt. Návay Lajos gyakorlott politikusként higgadtan viselkedett, kérte, hogy Budapesten állítsák törvényszék elé, ahol igazolni fogja kétségtelen ártatlanságát. Unokaöccséről, Ivánról pedig kijelentette, hogy ő felette áll minden gyanúnak. A válasz csak annyi volt: „lári-fári, nem tesz semmit, ezek is csak olyanok, mint a többi burzsuj,...na vigyétek őket, mutassátok meg nekik mi a kommunizmus!" Ez a kommunizmus akkor számukra a mártírhalált jelentette. Néhány terrorkatona a vasút mellett hevenyészve megásott sírgödörhöz vezette áldozatait, ahol kegyetlen módon végeztek velük. A Návay Lajos személyéhez fűződő események láncolata halálával sem szakadt meg. Még egy posztumusz miniszterelnök-jelöltséget tartogatott számára a sors. Az Arad környéki földbirtokosok az ott állomásozó francia katonaság védelme alatt, de Lobit francia tábornok bátorítására és tanácsára ellenkormány létrehozásáról döntöttek. Rövid tanácstalanság után a miniszterelnöki posztra Návay Lajos személyében egyeztek meg. A jelöléssel a Csanád megyei földbirtokosok Purgly Emil, Eckhardt Tibor és mások egyetértettek. A felkérő küldöttség május negyedikén autóval érkezett Földeákra. Ott értesültek Návay Lajos elhurcolásáról és még 47
