Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)
Gilicze János: Návay Lajos politikai pályája
hogy megválasztása esetén Berzeviczynél szigorúbban alkalmazza a házszabályokat, s ha az nem lenne elegendő az obstrukció visszaszorítására, akkor átadja helyét Tiszának. A Tisza házelnökségétől tartó ellenzék, miután beletörődött Berzeviczy lemondásába, elfogadta Návay jelölését, akiről tudni vélték, hogy mindenképpen a házszabályok keretén belül marad. Ellenzéki körökben meglepetést keltett székfoglaló beszédének erélyesebb hangvétele, melyben a házszabályok obstrukcióellenes lehetőségeinek kiaknázását jelölte meg működése kiindulópontjának. Elnöklésének fél éve volt a munkapárt utolsó kísérlete az ellenzék akcióinak békés úton való megszüntetésére. A fokozódó nyomás ellenére Návay nem volt hajlandó erőszakos és radikális házszabálysértésre, ezért látva a patthelyzetet, 1912. május 21én lemondott elnöki tisztségéről. Néhány nap múlva, június negyedikén Tisza István mint megválasztott házelnök végrehajtotta azt, amire már hónapok óta készült: az ellenzék minden tiltakozása ellenére a többséggel megszavaztatta a véderőtörvényt. Návay Lajos a Lukács-féle választójogi törvényjavaslat előterjesztéséig amivel nem értett egyet - maradt a munkapártban. A kilépés nemcsak az új törvénnyel szembeni fenntartásainak a következménye volt, hanem egy hosszabb folyamat eredménye, amely a munkapártot Tisza konzervativizmusának engedelmes eszközévé tette. A politikai élet sodorvonalától és a pártküzdelmektől eltávolodott. Személyével csupán az ellenzéki lapok foglalkoztak azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kilépését a kormánypárt elleni támadásra használják fel. Návay nem felelt az ellenzék hívó szavára, hiszen az 1867-es kiegyezésnek továbbra is feltétlen híve maradt. Egyedül a közigazgatási reformok napirendre kerülésének idejére jelezte aktívabb parlamenti részvételét. Csanád megye közigazgatási bizottságában szorgalmazta a hatosztályú elemi iskolák ügyét. Természetesen az ellenzék szempontjából ez édeskevés volt, sokkal többet vártak a demokratikus választójog régi hívétől. 1912 végén az ellenzéki lapok már nyíltan bírálták Návayt, napraforgó politikusnak nevezve, „aki mindig oda fordul, ahol a politika szerencsenapja felragyog." Az ellene intézett támadásokra nem válaszolt. Viszont nyilatkozott a közigazgatási reformtervezetről, és ezt 1914. június 18-án közölte a Makói Független Újság azzal a megjegyzéssel, hogy jó lenne, ha véleményének az országházban adna hangot. Erre azonban nem kerülhetett sor. A szarajevói gyilkos merénylet, majd az ultimátum és végül a háború kitörése átmenetileg minden belpolitikai és közjogi kérdést levett a napirendről. Návay Lajos a világháború idején a kormány felkérésére az elsőrendű kérdéssé váló közélelmezési ügyeket intézte Csanád megyében. Földeákon lakott, de sűrűn bejárt Makóra, a megyeházára, ahol a közélelmezési visszásságok, a hadisegélyezések, a rekvirálások ügyében intézkedett vagy interpellált. Nem titkolta el nemtetszését a hadvezetőség egyes intézkedéseivel szemben sem. Indítványára fordult a vármegye az országgyűléshez, hogy a törvényben megállapított segélyezésen kívül a megye társadalmi úton megadóztathassa önmagát, és ebből gyámolítást nyújtson azoknak, akiknek az állami segítés elégtelennek bizo45
