Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Tóth Ferenc: Urbanizáció Makón a 19. század végén

távon a megtakarított összeg többszörösébe kerül. A városnak hídépítésre semmi pénze nem volt. A királyi révjogot a közlekedési minisztérium váltotta meg, a 140 ezer forint belekerülési költséget a kivitelező eszéki cég előlegezte meg, amit 14 év lefolyása alatt 8% kamattal terhelve hídvámból vállaltak törleszteni. A hidat a forgalomnak 1878. március 14-én adták át. „E naptól kezdve van összekötve Makó város a világgal folytonosan, elszakítatlanul, e napon lépett ki az elszigeteltség köréből" - írta lelkesedve a korabeli lap.

3 Az arad-csanádi vasúttársaság 1881-ben negyven évre használatba vette a fahidat. Magára vállalta a híd építési költségeiből Makó városát terhelő adóságot. A város megszabadult a híddal kapcsolatos valamennyi gondjától; karbantartását és mindennemű javítását a vasúttársaság magára vállalta. Gőzhajózás A Dunagőzhajózási Társaság 1851-ben kísérletezett az alacsony, 14 hüvelyknyire vízbe merülő Kaiser-Ebersdorf nevű gőzössel, amely november 16-án kötött ki Aradnál. Az utasszállító gőzösök 1858-ban Szegedről szerdán és szombaton, Aradról kedden és pénteken indultak. A gőzhajózás forradalmasította volna a marosi hajózást, de ezt csak a folyó hatékony meder-szabályozásával lehetett volna megoldani. Miután a Maros-völgyben kikövezték az állami utat és megépült a vasút, a folyónak gőzhajózásra való alkalmassá tétele nem állt arányban a rá fordítandó összeggel. A tutajozás dacolt legtovább az idővel, de a trianoni békediktátum ezt is lehetetlenné tette. Vasútépítés 1868-ban a vármegye vezetői fölhívással fordultak a megyei közönségéhez az Arad és Szőreg közötti, „két világvonalat összekötő, másodrendű vasút kiépítését célzó részvénytársaság megalakítására". A városnak legfőbb gazdasági érdeke a szőregi osztrák államvasúttal való kapcsolat teremtése volt. Szeged ellenérdekű volt vasútépítésünk végpontját illetően. Heves harcot vívtak azért, hogy az arad-csanádi vonal ne csatlakozzon Szőregnél az osztrák államvasúttal, hanem egyszerűen Újszegeden végződjön. A makó-szőregi vonal kérelmezésére Posonyi Ferenc polgármester, Széli Ákos és dr. Dózsa Sámuel küldöttségileg fölutazott a közlekedési miniszterhez. Péchy Tamás közlekedési miniszternek semmi kifogása nem volt, hogy az arad-csanádi másodrendű vasút Szőregnél az államvasúttal összeköttetésbe kerüljön. 1880. február 27-én a közlekedési minisztériumban az összes magyar miniszter és a közös hadügyminiszter megbízottja elfogadta a megye kérelmét. A makói állomásra az ünnepi járat 1883. január 6-án 11-12 óra között gördült be. Ötezer ember szájából hangzott föl az éljen. A Maros cikkírója lelkes hangú cikkben állapította meg: „Makó felvétetett a világforgalom hálózatába [...], a szöghöz kötöttség véget ért".

4 3 Maros 1878. márc. 17. 4 Maros 1883. jan. 7. 31