Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)
Szabó Pál Csaba: Vármegyei rendszer és választókerületi beosztás összefüggései a dualizmus-kori Magyarországon
Kállay Béni Beszterce-Naszód megyében a kettő helyett három választókerület kialakítását javasolta, hiszen, mint mondta, „ha a régi jogon beirt választók számát Erdélyben mindenütt leütnők az összes választók számából: akkor Naszód-Besztercze megye előnyben lenne, legalább a legtöbb erdélyi választókerületekkel szemben". 3 3 Steinecker Ödön az új Beszterce-Naszód megye lakosságszámára és adózóképességére figyelemmel tartotta szükségesnek a törvényjavaslat megyére vonatkozó részének módosítását. Felszólalásában példaként említette Csík vármegyét, ahol a Beszterce-Naszódhoz hasonló lakosságszámmal, kevesebb állami adóval négy képviselőt választhattak, valamint Szilágy megyét, amely alig kétszer annyi lakossal és kétszer annyi állami adóval, hat képviselőt küldhetett a parlamentbe. Horváth Gyula megerősítette, hogy a megyében a legutolsó választói névjegyzékek szerint régi jogon összeírt választó alig található „tehát az összes választó azon választói qualificatio alá esik, mely jövőben is, halálozás esetében, megváltozni nem fog". 3 4 Kemény Gábor álláspontja szerint Beszterce-Naszód megye politikai és értelmiségi viszonyait a képviselőválasztásra jogosultak számát tekintetbe véve méltánytalanság nem történt, szerinte a fő baj ott van, hogy az 1848-as erdélyi választási törvény „tulajdonképpen nem lett a népképviseleti elvre alapítva, hanem minden törvényhatóság, mely akkor létezett, mint Szerdahely szék és Hunyad, rögtönözve két képviselő küldésére jogosíttatott". 3 5 Kemény szerint továbbá „a 453 választó Naszódon csaknem mind román ajkú és a lehető leghanyagabbul vettek részt az általok választott képviselők a törvényhozás működésében, kiket látott vagy nem látott a képviselőház". 3 6 A törvényjavaslat vitájában két területen sikerült módosítani az eredeti előterjesztésen. Dániel Ernő javaslata nyomán a Torontál megyei választókerületek számát növelték meg az előterjesztésben szereplő 9-ről 10-re. Torontál megye, mint ekkoriban a legtöbb egyenes adót beszedő magyarországi törvényhatóság, valamint a határőrvidék polgárosítása nyomán előállott aránytalanságoknak - politikai értelemben - egyik legnagyobb károsultja, a miniszterelnök és a képviselőház számára is elegendő érvet vonultatott fel a törvényjavaslatban szereplő kerületszám megnövelésére. A másik módosítási javaslat Zsedényi Ede előterjesztésében Abrudbánya képviselőküldési jogának fenntartása mellett érvelt: „...Abrudbánya, Erdélynek legkitűnőbb bánya-városa, mely Verespatakkal együtt külön képviselőt választott, e jogától elesnék, bár e választókerületnek 7.800 lakosa van és vidékét az arany bányamüveléssel elfoglalt 30.000 emberek érdeke képviseli, kik jobbadán Abrudbánya pártfogására szorulnak és annak lakosai által az e vidéken vékonyan elszórt magyar elemekkel szorosabb kapcsolatban állván, képviselőjük megválasztásában mindig hazafias szellem által vezéreltettek". 3 7 3 3 Kállay Béni felszólalása. Képviselőházi Napló 1875-1878 X. kötet, 311.1. 3 4 Horváth Gyula felszólalása. Képviselőházi Napló 1875-1878 X. kötet, 313.1. 3 5 Kemény Gábor felszólalása. Képviselőházi Napló 1875-1878 X. kötet, 312. I. W Kemény Gábor felszólalása. Képviselőházi Napló 1875-1878 X. kötet, 312. 1. 3 7 Zsedényi Ede felszólalása. Képviselőházi Napló 1875-1878 X. kötet, 319. 1. 15
