Halmágyi Pál: Csanád és Torontál vármegyék tisztségviselői 1779–1944. A Makói Múzeum Füzetei 100. (Makó, 2001)

Csanád és Torontál vármegyék történeti arcképeinek elhelyezéséről

CSANÁD ÉS TORONTÁL VÁRMEGYÉK TÖRTÉNETI ARCKÉPEINEK ELHELYEZÉSÉRŐL A makói múzeum törzsgyűjteményébe 24 történelmi portrét leltároztunk be, döntően a 80-as években (1967-ben 4 db, 1978-ban 3 db, 1982-ben 17 db műtárgy). E képek legnagyobb része korábban Csanád vármegye székházának közgyűlési termét díszítette. A legelső leltári szám 67.8.1., s a legutóbbi e körben számba vett festmény leltári száma 82.6.1. A leltárnapló rovatait azonban alig egy-két helyen tudtuk teljesen kitölteni. A képek címe például adott volt Széchenyi, Kossuth vagy Mária Terézia esetében, de már csak sűrűn ismétlődő kérdőjelek mutatkoztak a festő neve, a műtárgy kora kérdéseinél, s jó néhány képnek egyedül csak a méretei voltak adottak, hiszen nem nagyon tudtuk, kit ábrázol, s azt sem, hogy ki és mikor festette. E képek az 1950-es évek elején az egykori Csanád vármegye székházából kerültek a múzeumba. 1950. március 15-én ugyanis megszűnt Csanád megye, és székházát az augusztusban megalakult ideiglenes városi tanács vette birtokba. Még szerencse, hogy e képek elkerülték a korábban ugyanott található kormányzói portré és emléktábla sorsát. A gyűjtemény beleltározását 1967-ben Tóth Ferenc múzeumigazgató kezdte el, és 1982ben Felföldi László néprajzos fejezte be. A restaurálások megindulásával az 1970-es évek legvégén kezdődött el a komolyabb kutatás, hogy a beazonosítatlan képek kiket ábrázolnak, ill., hogy kik voltak e portrék készítői. E kérdések már a 20. század elején is érdekelték az akkori megyei vezetőket és a vármegyeházán dolgozó hivatalnokokat. Sümeghy Dezső (1882-1957) megyei főlevéltáros 1923. március 15-én egy kis tanulmányban (talán a helyi újságban való közzététel céljából) összefoglalta a megyeháza közgyűlési termében lévő képekre vonatkozó, s általa addig összegyűjtött adatokat. (írása a mai napig kéziratban pihen a makói levéltárban.) A Sümeghy-féle táblázat 15 festményt sorolt fel és a következő kérdésekre kereste a választ: - Kit ábrázol a kép? - Ki festette? - Mikor? - Mennyiért? - Rendelésre készült, vagy ajándék útján került (kitől?) a vármegyéhez? - A leleplezés ideje? - Ki tartotta az emlékbeszédet? - Megjegyzés (források feltüntetése) E táblázat jó néhány kérdésére azonban már 1923-ban sem tudták a választ. A tanulmány szöveges részében pedig megjegyezte a szerző, hogy négy képnek csak feltételesen, kérdőjellel jelezve adja meg a címét, hiszen nem bizonyos abban, hogy azokat a személyeket is ábrázolja á kép, akiknek a nevét leírta. E feltételezett személyek csak a szájhagyomány útján megőrzött nevek, melyeket valamelyik előző levéltáros a képek hátuljára feljegyzett. (A képek hátuljára ragasztott címkékre még többnyire latinul felírt neveket mi elfogadtuk, feltételezve azt, hogy azok írója még pontosan tudta, kit ábrázol a festmény.) Sümeghy Dezső megemlíti, hogy a vármegyeháza közgyűlési termét 15 kép díszíti. Mindez nem azt jelenti, hogy a vármegyének csak ennyi képe lehetett összesen, hanem 37