Halmágyi Pál: Csanád és Torontál vármegyék tisztségviselői 1779–1944. A Makói Múzeum Füzetei 100. (Makó, 2001)

Életrajzok, portrék, címerek

JUSTH GYULA 1850-1917 MAKÓ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐJE 1884-1892 1896-1917 Egyike a legrégebbi magyar nemesi családoknak. Ősüknek, Jodoknak, Végles vár kapitányának, Hunyadi János kormányzó adományozott 1451-ben nemesi rangot. Fia, András, megszerezte a Turóc megyei Neczpált, innen a család nemesi előneve. A família később a Felvidékről Békés megyébe költözött, majd a Marczibányi rokonság révén Csanád vármegyébe is átszármazott. Justh Gyula jogi tanulmányait befejezve 1872-ben Békés vármegye tb. aljegyzője lett. 1874-ben már rendes aljegyzővé, 1876-ban pedig járási főszolgabíróvá választották. 1878-ban politikai magatartása és független gondolkodása miatt kivált a megyei tisztikarból. Csanád vármegyébe költözött, és átvette tornyai birtoka irányítását. Ettől kezdődően élénken részt vett Csanád megye közéletében. Megszervezte a függetlenségi és 48-as pártot és a megyei ellenzéket. Külföldi tanulmányútjáról (Ausztria, Németország, Svájc, Olaszország, Franciaország) visszatérve gyakran szerepelt a sajtóban közigazgatási cikkeivel. 1884-ben, majd azt követően - egy ciklus kivételével - évtizedekig Makó város képviselője az országgyűlésben, 48-as függetlenségi programmal. Az országos politikában is kitüntető szerepet vívott ki magának. Hamarosan pártja parlamenti frakciójának elnöke lett. Az egyházpolitikai kérdésekben 1894-ben elmondott beszéde fontos momentuma volt a törvény vitájának. Pártjának 1893-ban elnöke is volt, de Kossuth Ferenc javára 1895-ben e tisztségről lemondott. 1901-ben Makó város díszpolgárává fogadta. 1905-1909 között a képviselőház elnöke volt. 1912-ben az általános és titkos választójogért és az új véderő törvényért indított harcot, szövetkezve a polgári radikálisokkal és szociáldemokratákkal. A parlamenti obstrukció vezetőjeként fontos szerepet játszott a kormány megbuktatásában 1899-ben és 1912ben. 1913-ban ismét a Függetlenségi Párt elnökévé választották. Bár megkapta a titkos tanácsosi címet, arról a parlamentben történt törvénytelenségek miatt lemondott. Az I. világháború idején, élete utolsó éveiben, betegeskedése miatt visszavonult a politikai élettől. A család címere: Kék pajzsban zöld pázsiton két szembe forduló arany oroszlán áll, mancsaikkal arany koronát tartva. A pajzs fölött koronás sisakból jobbra néző arany oroszlán nő ki, s jobb mancsában három vörös rózsát tart. Takarók: arany-kék. Az egész alakos képet Vastagh György a város megrendelésére 1905-ben festette. A városháza közgyűlési termében elhelyezett portréról készíttetett 1930-ban Héya Zoltánnal másolatot a vármegye. A kisebb mellképet a vármegyeháza közgyűlési termében helyezték el. A képeket az 1950-es évek óta őrzi a makói múzeum. Leltári szám: 67.35.1. Méret: 222x103 cm, Lsz: 67.8.1. Méret: 93><75cm. Anyaguk: olaj és vászon. A képeket Brutyó Mária 1980-1981-ben restaurálta. 28