Halmágyi Pál: Csanád és Torontál vármegyék tisztségviselői 1779–1944. A Makói Múzeum Füzetei 100. (Makó, 2001)
Életrajzok, portrék, címerek
HERTELENDY MIKSA 1792-(?) TORONTÁL VÁRMEGYE KORMÁNYBIZTOS FŐISPÁNJA 1849 Édesapja, Hertelendy József, 1779-től Torontál vármegye főjegyzője, majd több mint másfél évtizedig alispánja, utóbb 1807-1809 között főispánja, királyi tanácsos, aranysarkantyús vitéz. Testvére, Ignác (1789-1856), előbb Torontál vármegye alispánja, majd 1835-1845 között főispánja, császári és királyi kamarás, udvari tanácsos. Hertelendy Miksát 1832-ben választották meg Torontál vármegye követévé az 1832-36. évi országgyűlésre. Ó indítványozta először az 1834. április 7-én tartott országos értekezleten a katonai határőrvidék polgárosítását. (Az ekkor általa elindított ügy nagyon lassan haladt előre. 1848-ban a határőrvidéket katonai jellegének fenntartása mellett Magyarországhoz kapcsolták. Az 1861. évi országgyűlés ismét foglalkozott a kérdéssel. 1868ban a horvát határőrvidéket szüntették meg, s végül 1871-ben elrendelték a bánsági határőrvidék felszámolását. A több évtizedes folyamat 1873-ban, a terület Torontál vármegyébe történt bekebelezésével ért véget.) Hertelendy Miksát 1839 májusában ismét vármegyéje országgyűlési követévé választották. Az 1848 nyarán megválasztott országgyűlésben is ő képviselte a biliéti kerületet. 1849-ben Torontál vármegye kormánybiztosává nevezték ki. Feleségétől, beodrai Karácsonyi Máriától egy fia, Gyula született. A család címere: Pajzs kék mezejében zöld téren hátulsó lábaikon két szemközt álló oroszlán, kinyújtott első lábával arany koronát tart, a korona alatt a két oroszlán között egy nyíl látszik lefelé fordítva, és egy könyökben meghajtott karon átütve. A pajzs fölött az ötgombos nemesi korona és azon ismét a koronás sisak látszik, mely fölött fészkén ülő és fiait vérével tápláló pelikán kiterjesztett szárnyakkal látható. Takarók: kék-arany, vörösezüst. A képet id. Friedrich Lieder (1780-1859), korának ismert festője és litográfusa 1840ben festette. Torontál vármegye ősgalériájának több képével együtt az 1918-20-as uralomváltáskor került Nagybecskerekről Kiszomborra, majd 1924-től Makóra. A múzeum az 1950-es évektől őrzi. Leltári száma: 82.9.1. Mérete: 105 x76 cm. Anyaga: olaj és vászon. A portrét Brutyó Mária restaurátor 1999-2000-ben, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával restaurálta. 24
