Halmágyi Pál: Csanád és Torontál vármegyék tisztségviselői 1779–1944. A Makói Múzeum Füzetei 100. (Makó, 2001)
Életrajzok, portrék, címerek
NÁVAY TAMÁS 1815-1879 CSANÁD VÁRMEGYE FŐISPÁNJA 1848-49, 1867-1879 Csanád vármegye történetébe a Návay család örök időkre beírta nevét. Návay György (1694-1759) szervezte meg az első megyei közgyűlést 1730. december l-jén, ahol társai a vármegye adószedőjévé választották. 1740-től 1743-ig az alispáni feladatokat látta el, majd haláláig táblabíróként működött. Návay Tamás az elemi oktatás s a gimnáziumi képzés alapjait a szülői háznál nyerte. Házitanítója az akkori földeáki plébános, későbbi makói esperes Bódy Antal volt. A középiskolát a kegyesrendiek szegedi főgimnáziumában végezte, majd jogi tanulmányait Pozsonyban folytatta, 1834-ben fejezte be. Huszadik évét még be sem töltötte, amikor 1835 júliusában a megyénél tiszteletbeli aljegyzővé, és egy év múlva, 1836. szeptember 12-én egyidejűleg tiszteletbeli főjegyzővé és megyei táblabíróvá választották. 1837-ben a marosi töltések emelésére és Makó városának az árvíztől való megóvására alakult bizottságban volt vezető szerepe. 1838-ban a katonaságra ügyelő bizottság féje volt. Az 1839-ben összehívott országgyűlésbe közakarattal az alig 24 éves ifjút választotta egyik követévé Csanád megye, ahol a Deák Ferenc által vezetett szabadelvű párthoz csatlakozott. Návay Tamás megyéjében az ellenzék elismert vezéralakja lett. Az 1842. évi megyei tisztújítás alkalmával másodalispánná választották. Az egyik első hivatalos tevékenysége az volt, hogy intézkedett a lehetetlen börtönviszonyok megjavítása érdekében. Az 1843-44. évi országgyűlésre a megye első alispánját választották követté, így a közigazgatás vezetése Návay kezében összpontosult. Nagy eredménnyel fáradozott a megyei kórház-alap gyarapítása körül, melyhez maga is, mint a megye egyik nagybirtokosa, tetemes összeggel járult hozzá. A hároméves hivatali ciklus letelte után nem jelöltette újra magát. Mint magánember a megyei közélet, illetve az ellenzéki párt mértékadó vezére lett, és az is maradt 1848-ig. 1848-ban a nemzetőrség és a népfölkelés ügyében alakult bizottság intézője, később teljhatalmú kormánybiztos, majd a megye egyhangú kérelmére kinevezett főispánja lett. Az 1848/49-es főispáni tevékenységéért halálra és vagyonelkobzásra ítélték. A halálbüntetést kegyelemből két évi várfogságra változtatták. A kiegyezés után 1867-ben ismét Csanád megye főispánjává nevezték ki. 1875. június 28-án díszközgyűlésen ünnepelték megyei hivatalba lépésének 40. évfordulóját, s ez alkalommal leplezték le Kern Ármin akadémiai festő által elkészített arcképét is. Az ünnepi beszédet Szél Ákos főjegyző tartotta. Návay Tamás e napot a Csanád megyei községi jegyzők és tanítók árváinak nevelésére szánt alapítvánnyal tette emlékezetessé. A család címere: A pajzs kék mezejének alján, hullámzó víz fölött egy sajka úszik jobb felé, benne rózsaszínű talárban szárnyas angyal áll és evez. A pajzs fölötti sisak koronájából kettősfarkú oroszlán emelkedik ki, mancsaival borostyánnal körülfont kivont kardot tartva. Takarók: arany-kék, ezüst-vörös. A festményt az 1950-es évek óta őrzi a múzeum. Leltári száma. 82.16.1. Mérete: 148x108 cm. Anyaga: olaj és vászon. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával Brutyó Mária restaurálta 2001-ben. 22
