Halmágyi Pál: Csanád és Torontál vármegyék tisztségviselői 1779–1944. A Makói Múzeum Füzetei 100. (Makó, 2001)
Életrajzok, portrék, címerek
BÁRÓ FORRAY ANDRÁS 1780-1830 CSANÁD VÁRMEGYE FŐISPÁNJA 1829-1830 A család a 17. század közepén tűnt föl, mikor Forray János Rákóczi György hadnagyaként 1658-ban Arad váránál elesett. A gyorsan emelkedő család Arad megyei birtokai közül Soborsin volt a legszebb, s itt a Maros partján állt kastélyuk is. Forray András nagyapja - szintén András (1718-1788) - gróf Grassalkovich Antalnak, Arad vármegye főispánjának személyi titkára volt, s mivel „politikai és jogi dolgokban szép tehetségű és sok jeles tulajdonságú", a főispán javaslatára a megye főjegyzőjévé választották 1746-ban. 1750-től megyéje másodalispánja és országgyűlési követe, 1767-től 1786-ig pedig első alispánja volt. 40 évig szolgálta a vármegyét. Elnyerte a királyi tanácsosi címet, s 1772-ben megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét. Ó vásárolta meg a Csanád megyei Kisiratost. Apja, Forray Ignác, Arad vármegye táblabírája, 1780-tól királyi udvarnok. 1781-től 1784-ig a vármegye főjegyzője, majd 1786-ig másodalispánja volt. 1789-ben ő kapta meg a bárói címet II. Józseftől. Forray András 1780. november 17-én Soborsinban született. Pozsonyban végezte jogi tanulmányait, majd a királyi táblán volt joggyakornok. Később az udvari kancellárián szolgált. Részt vett Zala vármegye közigazgatási ügyeiben, majd beutazta Olaszországot, Franciaországot és Angliát. (Ezen országok nyelvét beszélte is!) 1805-ben cs. kir. kamarássá, 1824-ben Krassó vármegye főispáni helyettesévé nevezték ki. 1805-től valamennyi országgyűlésen részt vett. 1829-tól haláláig, 1830. augusztus 16-ig Csanád vármegye főispánja volt. A család címere: A pajzs vörös mezejében zöld téren hátulsó lábaikon két szemközt álló griff, első lábaikkal arany buzogányt tartva. (Báró Forray András halotti címerén lévő ábrázolás szerint a griffek kivont kardot tartanak, melynek csúcsán levágott török fej van.) A pajzs fölött három koronás sisak, a középsőből két kiterjesztett sasszárny hegyével fölfelé, és egy kivont kard áll ki, a másik két sisakból egy-egy griff emelkedik ki, első lábaikkal a sasszárnyakat érintve. A pajzsot telamonok gyanánt két ágaskodó ló veszi közre. A képet Barabás Miklós 1836-ban Pesten készítette Johann Ender (1793-1854) eredeti festményéről. Csanád megye ekkor már több éve kérte a volt főispán özvegyét, hogy Forray András képét küldje meg Makóra. Végül 1836-ban elkészült a másolat, s ezt még ebben az évben megkapta a vármegye, és ki is függesztették a közgyűlési teremben. A főispán háromnegyed profil nézetben ábrázolt félalakos portréja a felhős égbolt előtt jelenik meg. A főispán állógalléros fehér ing felett sötétkék színű aranyzsinóros dolmányt, és - panyókára vetve - szőrmével és paszománnyal díszített mentét visel. Kesztyűs jobb kezében tartja levetett bal kesztyűjét és nyusztsüvegét, melyet tokba bújtatott kócsagtoll díszít. Kesztyűtlen bal keze övén nyugszik. Mutatóujján rubinköves aranygyűrűt visel. Díszes kardjának csak a markolata látszik a kép alsó szélén, írja restaurátori jelentésében Brutyó Mária. A kép a múzeum törzsanyagába tartozik. Az 1950-es évektől őrizzük. Leltári száma: 82.10.1. Mérete: 100x74,5 cm. Anyaga: olaj és vászon. A képet a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával Brutyó Mária restaurálta 1999-2000ben. 16
