Halmágyi Pál: Csanád és Torontál vármegyék tisztségviselői 1779–1944. A Makói Múzeum Füzetei 100. (Makó, 2001)

Életrajzok, portrék, címerek

BÁRÓ PRÓNAY LÁSZLÓ 1735-1808 CSANÁD VÁRMEGYE FŐISPÁNJA 1790-1808 A Prónayak Turóc vármegye legrégibb törzsökös családjai köz' tartoztak. Az első fel­jegyzések szerint már 1279-ben birtokuk volt Tót-Próna. 1563-baii ősi nemességükben I. Ferdinánd megerősítette a családot, s ezt Turóc megyében 1574-ben hirdették ki. 1735-ben született László, aki 1763-ban Nógrád vármegye másod-, majd 1765-ben első alispánja lett. Mária Terézia 1770-ben királyi tanácsossá és 1782. március 8-án báróvá emelte Prónay Lászlót és gyermekeit. II. József császár alatt már mint cs. kir. valódi belső titkos tanácsos, Turóc vármegye főispánja; Zólyom, Hont, Liptó, Gömör és Árva vármegyék királyi bizto­sa szerepelt. II. József közigazgatási reformja nyomán 1786-ban Csongrád, Békés és Csanád várme­gyéket egyesítették Szegvár székhellyel. Ezzel megszűnt a megyék önállósága, és nem hív­ták össze a megyei közgyűléseket sem. Az új közigazgatási egység vezetője Angyal József korábbi békési alispán lett. E vidék a nagyváradi kerülethez tartozott, melynek vezetője ekkor gróf Teleki Sámuel, majd 1787-től Haller József királyi biztos volt. 1790-ben II. József halálával újra visszaállt a hagyományos vármegyei beosztás. 1790. május 3-án a hosszú idő óta először megtartott megyegyűlésen vette át Prónay László Csanád vármegye főispáni székét. 1808-ig, haláláig töltötte be a hivatalt. A bárói címer: Négyeit pajzs 1. és 4. ezüst mezőben vörös koronán álló természetes színű daru, fölemelt jobb lábában követ tart; 2. és 3. kék mezőben hat (három, kettő, egy) ezüst liliom. Három sisak. Sisakdíszek: 1. (középső) ezüsttel és vörössel ellentétesen vágott két elefántormány közt a daru; takaró: ezüst-vörös. 2. kinövő koronás kétfarkú arany orosz­lán, jobbjában öt, keresztbe tett, s fönt hegyükkel legyezőszerűleg elhelyezett nyilat tart; takaró: ezüst-vörös. 3. fekete zárt szárnypár; takaró: ezüst-kék. A kép Csanád vármegye széképületének közgyűlési termét díszítette. A volt várme­gyeházáról az 1950-es években került a múzeumba. Leltári száma: 78.15.1. Mérete: 67x54 cm. Anyaga: olaj és vászon. A portré nem hivalkodóan arisztokratikus. A főispán tekintete egy szigorú tudósé. Az ábrázolás idillmentesen mutatja, s egyben jelzi, hogyan válik meg a portréfestészet a 19. század elejére a külsőséges formajegyektől. Feltételezhetően a kép tondó formájú dísz­rámában volt elhelyezve, a háttér megfestése utal erre. A bal oldali sarokban vörös szín­nel halványan „B. Prónay" eredeti jelzés található. A hátoldalon festéssel felvitt „Excellen­tissimus" felirat látható, írja restaurátori jelentésében Szabó Tamás. A Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatásával a képet Szabó Tamás restaurálta 1995-1996-ban. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom