Halmágyi Pál: Csanád és Torontál vármegyék tisztségviselői 1779–1944. A Makói Múzeum Füzetei 100. (Makó, 2001)
Életrajzok, portrék, címerek
GRÓF BATTHYÁNY JÁNOS 1747-1831 TORONTÁL VÁRMEGYE FŐISPÁNJA 1783-1785, 1790-1792 A hagyomány szerint Őrs vezér nemzetsége, az egyik legősibb magyar nemesi család. Az idők folyamán több ágra szakadt család újabb és újabb rangemelésekben részesült. 1628-ban bárói, 1630-ban grófi rangot szereztek. Az éleskői ág alapítója Batthyány Ádám ezen a. néven harmadik (1697-1782), előbb alkancellár, majd tárnokmester, kamarás és titkos tanácsos, mindemellett jeles jogász és híres gazdálkodó volt. Feleségétől, gróf Eszterházy Jozefától született harmadik gyermekként 1747. november 16-án gróf Batthyány János. A család másik ága 1764-ben hercegi rangot kapott. A család 1781. augusztus 1-én vásárolta meg a kincstártól Torontál vármegyében az óbébi uradalmat, a hozzá tartozó Óbéb, Valkány, Oroszlámos községekkel. Gróf Batthyány János már hosszabb ideig kamarai tanácsos volt, mikor 1783. június 3-án beiktatták az 1779-ben újjáalakított Torontál vármegye főispáni székébe. Első hivatali ideje 1785. június 14-ig tartott. Ekkor a vármegyét II. József az ún. „Temesi kerületbe" osztotta be és királyi biztost állított az új közigazgatási egység élére. A „Kalapos király" halálos ágyán e rendeletét is visszavonta, így 1790. március 2-án gróf Batthyány János Torontál vármegye főispáni tisztségét ismét átvette és viselte 1792-ig. 1786. május 16-án kötött házasságot gróf Herberstein Mária Antóniával (1766-1838). 1797-ben született lányuk, Janka, aki később gróf Eszterházy Alajos kamarás felesége lett. Gróf Batthyány János 1831. június 11-én 84 éves korában, Pozsonyban halt meg. A család ún. Zsigmond-ágában született gróf Batthyány Lajos, a mártírhalált halt első magyar miniszterelnök. A Batthyány-család 1481-ben kapott címerét 1500-ban II. Ulászló megújította. A címer leírása: Álló, kerektalpú pajzs kék mezejében, szikla tetején zöld fészekben jobbra fordult, kiterjesztett szárnyú fehér pelikán csőrével mellét tépve, vérével fiait eteti; a sziklacsúcsok mögül középen jobbra kinövő arany oroszlán, szájában arany markolatú ezüst pallossal. A grófi ág címerét a pajzs fölött 9 ágú koronával, a hercegi ág pedig hercegi palást és korona díszítménnyel viseli. A festmény 1791-ben készült, szignója szerint Ramatori (?) alkotása. A kor szokásának megfelően a magas közjogi méltóságot betöltő személyről arcképet festettek. A képen a császárhű Magyarország egyik leggazdagabb és legősibb főúri családjának tagját láthatjuk barokkos környezetben. Viselete egyáltalán nem magyaros, hanem a császári udvar divatját tükrözi, ezzel is egyfajta politikai lojalitást fejezve ki, állapítja meg Szabó Tamás restaurátor a képről. Nagybecskerekről, Torontál vármegye székházából az I. világháború végi meneküléskor került a kép Kiszomborra, csonka Torontál vármegye központjába. 1924-ben az egyesített vármegye megalakításakor annak székházába, Makóra szállították. A hajdani vármegyeházáról került az 1950-es években a múzeumba. Leltári száma: 78.14.1. Mérete: 100x80 cm. Anyaga: olaj és vászon. A Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatásával Szabó Tamás restaurátor, a szegedi múzeum munkatársa restaurálta a képet 1995-1996-ban. 8
