Halmágyi Pál szerk.: Lengyel katonai menekülttábor Magyarcsanádon. A tábor megnyitásának 60. évfordulóján rendezett megemlékezés dokumentumai. A Makói Múzeum Füzetei 99. (Makó, 2003)
Búzás Péter polgármester: Köszöntő
Búzás Péter polgármester Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Meleg szeretettel köszöntöm Önöket Makó városában. Köszöntöm Grzegorz Lubczyk urat, a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét és kedves feleségét; Gyimóthy Géza urat, az Országgyűlés alelnökét; Marek Lisiak ezredes urat, Lengyelország budapesti katonai attaséját; Végh Ferenc vezérezredes urat; dr. Dán János és dr. Martonosi György országgyűlési képviselő urakat; dr. Molnár Imre urat, a Külügyminisztérium lengyel referensét és kedves feleségét; Marosvári Attila urat, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnökét; Andrzej Czernecki urat, Jaslo város polgármesterét; Farkas Jánosné asszonyt, Magyarcsanád polgármesterét; dr. Karol Biernacki urat, a Szegedi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökét; dr. Halmágyi Pál urat, a makói múzeum igazgatóját és a 21. Lengyel Hegyivadász Dandár jelenlévő tisztjeit. Üdvözlöm továbbá a megjelent makói polgárokat, a rendezvényünk iránt érdeklődő sajtó képviselőit és minden kedves vendégünket! Tisztelt Hallgatóim! Az ezeréves lengyel-magyar barátság valamennyiünk előtt ismert tény. Néhány perccel ezelőtt a városi zászlónál jasloi polgármester kollegámmal együtt beszéltünk már arról, hogy ennek a mai alkalomnak az aktualitását egyrészt egy szomorú tény a II. világháború kitörése - teremti meg, másrészt pedig ehhez kapcsolódik egy olyan esemény, amire ma is szívesen lehet emlékezni. A 60 évvel ezelőtti lengyelországi háborús eseményekből következett, s erre emlékezünk ma, hogy akkor Magyarország segíteni tudott a lengyel népnek. Hölgyeim és Uraim! Köztudomású, hogy e két ország történelme az évszázadok során történelmi eseményekben és személyekben is kölcsönösen át- meg átölelte egymást. Úgy gondolom, hogy mindkét oldalról büszkén emlékezhetünk azokra a hősökre, akiknek nevéhez mindez kötődik, és azt hiszem, mind a két népet, mind a két országot örömmel tölti el az a közös jövő, amit az Európához való csatlakozás mindkettőnk számára jelent. A közelmúltban együtt lettünk a NATO tagjai, és bízunk abban, hogy az Európai Unió tagjai is együtt leszünk. Szűkebb hazánkra, Makóra gondolva, Jaslo polgármesterével és az ő oldalán is több képviselővel valamennyien azon munkálkodunk, hogy a két város partnerkapcsolata erősödjön, a makói és a jasloi civilszervezetek, iskolák, művelődési csoportok kölcsönös együttműködése révén testvérvárosivá érjen. Különösen az iskolák lehetséges együttműködése révén tovább mélyítsük a barátságot, amit mi most úgy mondunk - lehet kissé patetikusan - az ezeréves lengyel-magyar barátság! Mi tehát ebben a kis térségben most ezen munkálkodunk. Mai ünnepségünkön mód nyílik a hatvan évvel ezelőtti eseményekre való emlékezésre, először itt a városházán, később a múzeumban egy kiállítás megnyitásával, majd a közeli Magyarcsanád községben az ottani rendezvényekkel. Kérem, hogy akik itt vannak, egyrészt hallgassanak meg bennünket, másrészt minél több rendezvényünkön vegyenek részt! 5
