Halmágyi Pál szerk.: Lengyel katonai menekülttábor Magyarcsanádon. A tábor megnyitásának 60. évfordulóján rendezett megemlékezés dokumentumai. A Makói Múzeum Füzetei 99. (Makó, 2003)

Zdzislaw Antoniewicz: Magyarországi emlékek 1939 őszéről

nagylengyelországiakat. Legyenek türelmesek, bár ez fájdalmas, de elkerülhetetlen, e borzasztó katasztrófa után minden jól fog végződni... Legyen bizakodó és higgyen... "Tíz nappal később jött még egy levele. A fejlécen már a következő állt: "Marian Seyda, a Lengyel Köztársaság Minisztere". December első napjaitól kezdve a községi kultúrházban megindítottuk elsősorban a táncosoknak - a próbákat. Guszti bácsi kiválasztott 6 csinos lányt, Rzepka kapitány pedig 6 fiút. Én a krakowiak és a kujawiak táncokat javasoltam, a mazuri nem jöhetett számításba a színpad kicsinysége miatt. A kíséretet a helyi kántorra bíztuk, a krakowiak kottáit megtalálta, a kujawiak kíséretét rekonstruálta. Jó hallása volt. Rzepka érkeztével a tábori körülmények is jelentősen megváltoztak. Megkaptuk a matracokat és lepedőket, s akinek szüksége volt fehérneműre, azt is kapott. A cipészünk is munkába állt, megoldották a ruhajavítást és a mosást is. A küldemények Budapestről érkeztek, vagy a hadseregtől, vagy az időközben létrejött más intézményektől. Később megtudtam, hogy októberben a Magyar Vöröskereszt mellett elkezdett működni egy lengyel szekció, amelyet Hunyadi grófné hozott létre, Lukács Sarolta (a Magyar Vöröskereszt elnökasszonya) pedig patronálta. Megnövelték a Tapolcsányi u. 4. sz. alatti raktár személyzetét, ahová a Rácz Salamon-féle felhívásra az adományokból összegyűjtött ruhaneműket a Magyar Lengyel Bizottság továbbította. Mivel a ruhák egy része javításra szorult, megszerveztek egy 20 lengyel nőből álló varrodát. Az USA-ban és Angliában is létrejöttek a lengyeleket segélyező bizottságok, amelyek ruhákat és fehérneműt gyűjtöttek a menekülteknek. Október második felében az YMCA (a fiatal keresztény férfiakat tömörítő szervezet) két munkatársa: H. Majchrzak Poznanból és Czeslaw Bukowski Varsóból megalapították Budapesten a Lengyeleket Segélyező Amerikai Bizottságot, hogy átvegyék az Amerikából érkező szállítmányokat, és átirányítsák azokat a Magyar Vöröskereszt raktáraiba. Az így összegyűlt tartalékok szétosztása egészen 1941 végéig tartott. (...) A mi táborunk a Lengyeleket Segélyező Amerikai Bizottságtól annyira szükséges levélpapírt, borítékokat és íróeszközöket kapott. Nagy sikere volt a társasjátékoknak is, a sakknak és a dámának. E játékok legalább elvonták a fiúkat a kártyázástól. A tábori élelem még mindig kiváló volt. A magyar szakácsok majdnem mindennap disznót vagy bárányt vágtak. Reggelire tejeskávét, vacsorára pedig feketekávét kaptunk. íme egy általam megőrzött étlap, amely 1939. december 9-én készült. Nemcsak az ételek szerepelnek rajta, de az elkészítésükhöz szükséges, a raktárból felvett hozzávalók: "Reggeli: tejeskávé Ebéd: Húsleves rizzsel, sült hús krumplival Vacsora: Feketekávé, szalonna Kiadva: 16 1 tej, 6 kg kávé, 1 kg cukor, 21 kg marhahús, 3,5 kg rizs, 45 kg krumpli, 300 g őrölt paprika, 3 kg hagyma, 2 kg só, 3 kg zsír, 1 kg zöldség, 5,5 kg szalonna (vacsorára), 53 db kenyér, stb. Aláírás: Nagy tizedes" 38