Halmágyi Pál szerk.: Lengyel katonai menekülttábor Magyarcsanádon. A tábor megnyitásának 60. évfordulóján rendezett megemlékezés dokumentumai. A Makói Múzeum Füzetei 99. (Makó, 2003)

Halmágyi Pál múzeumigazgató: Lengyel katonák Magyarcsanádon 1939 őszén

Halmágyi Pál múzeumigazgató Lengyel katonák Magyarcsanádon 1939 őszén A II. világháború kitörésének napjaiban nehéz próba elé került az ezer éves magyar-lengyel barátság. A megpróbáltatások azonban - sajátos módon - nem a kapcsolatok lazulását, sokkal inkább megerősödését eredményezték a két nép között. E nehéz időkben újabb és újabb barátságok szövődtek a Magyarországra menekült lengyelek és az őket tárt karokkal fogadó magyarok között. 1939 őszén a magyar nép és kormánya minden tőle telhetőt megtett, hogy segítsen a bajbajutott lengyel nemzeten, és semmit sem tett, amivel segítette volna a támadó német csapatokat. Mindebből komoly diplomáciai bonyodalmak származtak, gróf Teleki Pál miniszterelnök azonban szilárdan és következetesen kitartott lengyelbarát álláspontja mellett. A fasiszta Németország 1939. szeptember l-jén, hajnalban támadta meg Lengyelországot. A Harmadik Birodalom Lengyelország lerohanásához 1939. szeptember 9-én igénybe kívánta venni a magyarországi (kassai) vasútvonalat is, de a Teleki-kormány kijelentette: "Magyarország részéről a nemzeti becsület ügye, hogy Lengyelország ellen semminemű katonai akcióban nem vehet részt... ennek folytán semmi körülmények között nem engedhetjük meg német csapatok magyarországi vasútvonalakon történő átszállítását Lengyelországba". E magyar döntés tette lehetővé, hogy a Krakkótól délkeletre húzódó területekre szeptember közepéig nem jutottak el a német csapatok. Több tízezer lengyel menekült tudott így a biztonságot jelentő magyar földre lépni. A menekülők nagyobb része katona volt, nemritkán teljes egységek: századok, ezredek lépték át a határt. így például Stanislaw Maczek ezredes, a 10. gépesített lovasdandár parancsnoka, szintén teljes egységét átvezette Magyarországra. Ez a dandár alkotta a később Franciaországban felállított 1. páncélos hadosztály magvát. 1939. szeptember 17-én - a náci Németország támadásának harmadik hetében Lengyelország katasztrofális helyzetbe került. A néhány héttel korábban, augusztus 23-án aláírt Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradéka alapján keletről is megindult a támadás Lengyelország ellen. A Vörös Hadsereg csapatai átlépték a szovjet-lengyel határt, és Lengyelország kétfrontos háborúra kényszerült. A lengyel ellenállás a két hódító világhatalom csapásai alatt rövidesen összeomlott. Hosszú évekre ismét megszűnt az önálló lengyel állam. Az érkező lengyel menekülteket fogadó spontán lakossági segélyakciókat (élelmezés, ruházattal történő ellátás, szállásadás) szervezett mederbe kellett terelni, és az egész országra ki kellett terjeszteni. A budapesti lengyel nagykövet érdeklődésére Csáky külügyminiszter közölte: a katonákat a nemzetközi előírásoknak megfelelően lefegyverzik és internáló-táborokba irányítják, míg a polgári menekültek között különbséget tesznek aszerint, hogy el tudják-e magukat látni, vagy támogatásra szorulnak. Ez utóbbiak polgári menekülttáborokba kerültek, és a magyar állam gondoskodott is róluk. 18