Halmágyi Pál szerk.: Az államalaítókról 2000-ben. A VII. Honvéd Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 98. (Makó, 2001)
Kovács László: A magyar kalandozások
ba esett főembere kiváltásáért (de helyette 9 évi béke elfogadására kényszerült), 938ban a hasonló ügylet pedig meg is valósult. 954-ben Vörös Konrád lotharingiai herceg a segítségért nagy arany- és ezüstkincset adott át Bulcsú vezérnek. Ez a hadjárat később érintette a lobbes-i kolostort, amely különösen rosszul járt: egy szerzetes 200 aranysolidus lefizetésével megváltottnak hitte a szent helyet, mégsem maradt el az ostrom, amelynek során a magyarok kínvallatással még a kolostor elásott kincseit is megtalálták. A feltételezhetően óriási mennyiségű pénzérméből azonban mindössze néhány száz bukkant fel 108 honfoglalás kori, több mint a felében férfisírban (2. kép). Tulajdonosaik egykor egyszer-négyszer átlyukasztva a ruházatukra, lószerszámuk szíjazatára erősítettek fel ezüstpénzből akár 30-40 darabot is, aranyból pedig a nyakba akasztva természetesen csak egyet vagy elvágott felet, negyedet viseltek. Eredetét tekintve a legtöbb, 251 ezüstdenárt az itáliai Milánóban, Paviában, Veronában, Rómában és Velencében verték, s kibocsátói a kalandozások kortársai: I. Berengár király, majd császár, Burgundiái Rudolf ellenkirály (922-926), Provence-i Hugó egyedül (926-931) és a fiával, Lotárral (931-945), majd az utóbbi egyedül (945-950), s végezetül II. Berengár király, továbbá I. Miklós (858-867), II. Sergius (905-911) és X. János pápa (914-928) voltak. A sírokban még kevesebb, mindössze 61 francia veretet találtak, ezek csaknem felét Vilmos auvergne-i gróf (918-926) verette, ami nyomatékkal vetette fel e pénzeknek a 924-ben vagy 926-ban Dél-Franciaországba vezetett hadjáratból való származását. Érdekes, hogy a többi dénár csaknem mindegyike hosszan forgalomban maradt 9. századi francia veret volt. A németországi kalandozásokhoz még kevesebb, csupán 22 érme köthető. Közülük a kortárs IV. (Gyermek) Lajos király 13 mainzi denárával, I. (Madarász) Henrik 1 strassburgi és I. Ottó 4 kölni és 2 egyéb denárával, valamint Rich win strassburgi püspök (913-933) ugyancsak 2 denárával képviselt. A kontinensen forgott angol pénzek közül zsákmányolt érmékből az ugyancsak kortárs I. Eduárd király (901-924) wessexi denára, Athelstan király (924—940) l-l denára, ill. pennyje maradt ránk. A kalandozások másik, balkáni/bizánci célterületéről szerzett pénzösszegekből csaknem 200 9-10. századi arany-, ezüst- és bronzpénz jelentkezett a sír- és szórványleletekben. A legkorábbi V. (Örmény) Leó császár (813-820) bronza volt, a legkésőbbi pedig II. Baszileiosz és VIII. Konsztantinosz társcsászárok (976-1025) solidusa, amely már a bizánci kalandozásokat lezáró, 970. évi arkadiupoliszi csatát követően, talán kereskedők kezében jutott el Magyarországra. Felvethető, hogy a VII. (Bíborbanszületett) Konsztantinosz s fia, II. Romanosz társcsászárok (948-959) 28, zömében valódi, részben hamisított aranypénzének legalábbis egy része, talán Bulcsú vezér 948 táján, majd az erdélyi gyula 953 körül történt bizánci keresztelésével kapcsolatos, amikor a császári keresztapa patriciusi rangot és nagy pénzajándékot adott nekik. A kalandozók egyébként szinte minden mozdíthatót magukkal vittek, de a források csak ritkán adtak róluk felsorolást. Kivétel a monte-cassinói kolostor embereinek kiváltásáért 937-ben követelt tárgyak jegyzéke, amelyben 20 aranypénz mellett mindennemű egyházi felszerelés: ostyatartók, ezüstkorona láncokkal, aranyozott ezüstfüstölő, ezüstserlegek és -kanalak, miseruhák, palástszegélyek, oltárterítő, selyempárnák, szőnyegek, drága szövet és posztó mutatja, hogy a vitézek nem válogattak, sőt ehhez később még prémeket és élő állatokat is szereztek. A jegyzéket egyéb forrásokból még keresztekkel, szentségtartókkal, egyházi edényekkel, selyem- és brokátruhák11
