Halmágyi Pál szerk.: Húsz éves az Espersit- ház (1979–1999). A Makói Múzeum Füzetei 97. (Makó, 2001)

Várhegyi Attila: A kulturális élet fő kérdései az ezredfordulón

ránknak. Mégis ez a folyamat is lelassult, megállt, a pénzhiány vagy lehet, hogy csak a szándék hiánya miatt az utóbbi években. Nekünk mindenképpen az a törekvésünk, hogy azoknak a műemlékeknek, amelyek ma még itt vannak, - legyenek azok akár helyi jellegűek vagy országos jelentőségűek - felújításában az állam igenis vállaljon szerepet. Mi azt gondoljuk, - és ebbe időnként lehet, hogy csúsznak még hibák hogy az állam és az önkormányzatok szembenállása helyett sokkal inkább egy partneri kapcsolatnak kell kialakulnia. Az államnak és az önkormányzatoknak egyaránt részt kell venniük abban, hogy kulturális tereket teremtsenek, hogy a közösségeknek újjáéledési lehetőségeket biztosítsanak. Meggyőződésünk az, hogy csak akkor tudjuk gyerekeinket itt tartani, csak akkor tudunk nekik értelmes kapaszkodókat adni, csak akkor tudjuk őket megóvni a legkülönbözőbb társadalmi veszélyektől, ha a kultúrában megtalálják azokat a kihívásokat, amelyekkel bátran szembenézhetnek, amelyekre bátran válaszolhatnak saját tudásuk és gondolataik szerint. Ezért fontos, hogy az eddigi arány a pénzügyi források viszonylatában a vidék javára megváltozzon. Ez az arány most a főváros és vidék viszonylatában, országos átlagban úgy jellemezhető, hogy miközben a fővárosban - a kifejezetten kulturális célú összegeket tekintve - egy főre több mint háromezer forint jut, addig egy megyei jogú városban kb. ezer-ezerötszáz forint, egy kis településen - egy Makónál kisebb helyen - ez nem éri el a háromszáz forintot sem. Ezt az arányt - még egyszer hangsúlyozom - mindenképpen meg kell változtatni, ki kell egyenlíteni. Ezért a kulturális tárca elképzelései között, a közművelődési revitalizációs fejlesztési program igen előkelő helyet foglal el, és ugyanezért gondoltuk azt, hogy mind a múzeumok, mind a könyvtárak részére pályázatokat hirdetünk meg, hiszen csak ezáltal lesz elérhető számukra mindaz, amit mi a nemzeti kultúra részeinek tekintünk. Ezért is indítottuk útjára most a millennium apropóján a millenniumi könyvtár sorozatot, amelynek négy kötete az elmúlt héten már megjelent, s már „csak" 152 kötet fog megjelenni az elkövetkezendő közel két esztendő alatt. Az a célunk, hogy viszonylag elérhető áron azok az alapművek, amelyek a magyar irodalom klasszikusait jelentik, minél több emberhez juthassanak el, hogy ne fordulhasson elő az, hogy bizonyos alkotásokat, alkotókat meg sem ismerhetnek a fiatalabb generációk. Nagyon sok mindenről lehetne még hosszasan beszélni, de talán sikerült azt világossá tenni, hogy a kulturális kormányzat számára nem csak egy feladat van, nem a Nemzeti Színház megépítése a legfontosabb feladat, még ha a sajtó - talán nem csak kulturális, hanem belpolitikai okokból - erről beszél is a legtöbbet. Nem ez a legfontosabb feladat, hiszen egy épületből, legyen az bármilyen nagyszerű, legyen annak bármilyen pompázatos az átadási ünnepsége, nem teremtődik meg mindaz, amit szeretnénk elérni, hogy értékeinket képesek legyünk megőrizni. Ezt nem lehet sem az Erzsébet térhez, sem a Városligethez kötni. Ezek az értékek ott vannak azokban a közösségekben, amelyek létrehoztak emlékházakat, múzeumokat, képzőművészeti, zeneművészeti alkotásokat és hosszan folytathatnám még a felsorolást. Ezeket az értékeket kell nekünk megőrizni. Mi erre tettük le az eskünket, s ezért dolgozunk. Köszönöm szíves figyelmüket. 9