Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)
Az ítélet részletes indoklása
sem szenvednek elmezavarban, és nem voltak öntudatlan állapotban, s így akaratuknak szabad elhatározási képességével bírtak, ezért a vádlottak bűnösségének megállapítása s ennek folyományaként elítélése indokolt. A büntetés mérvének megállapításánál Tóth Béla vádlott kivételével, a többi vádlottaknak javára, figyelembe vette, hogy e cselekményeik elkövetése előtt büntetve nem voltak, Rózsa Sándor, id. Filippi László, Vadlövő Sándor, Gaál János, Dávid Balázs, Oravecz Mátyás kivételével, hogy a háború alatt frontszolgálatot teljesítettek, s amennyiben sebesülést szenvedtek vagy hadifogságba estek, ezeket a körülményeket, figyelemmel azonban a frontszolgálat tartamára, azon kívül Kocsány István, Horváth Győző, Nagy Péter vádlottak javára, hogy cselekményeik elkövetésekor alig lépték túl a fiatalkort, Kocsányi István, Horváth Győző, vádlottak javára, fiatal korukra tekintettel, továbbá Herzsenyák Miklós, Buró Nacsa Péter, Vadlövő Sándor, Nagy György Pál, ifj. Kovács József, Kovacsik András, Fodor István, Nagy János, Török István, Papp Sándor vádlottak javára, hogy alacsony műveltségi fokon állók lévén, a munkaalkalmak hiányában is, másrészt, így Fodor István és Vadlövő Sándor a testületeknek, melynek tagjai voltak, a proletárdiktatúra szerveivé átfejlesztése folytán is belesodródtak a forradalmi áramlatba, dr. Sebestyén Sándor vádlott javára, hogy erőszakosságra hajló társait mérsékelni és a szélsőségeknek elejét venni törekedett, Rózsa Sándor, Dávid Balázs, id. Filippi László vádlottak javára, hogy feleségen kívül gyermekeik eltartásáról is gondoskodniuk kell, Kóhn Henrik és ifj. Somogyi István vádlottak javára, hogy önként jelentkeztek, a rájuk bízott sértettekkel szemben azokban az időkben meg nem engedett jóindulatot tanúsítottak, Fodor István vádlott javára, hogy az első kínálkozó alkalmat felhasználva, a tanácsköztársaság híveinek ténykedéseit megakadályozandó részt vett néhány megrakott teherkocsi megmentésében, a visszatérő páncélvonat beérkezte előtt a hódmezővásárhelyi állomás személyzetét menekülésre hívta fel, majd a sínek felszedésében is közreműködött, végül kizárólag Vadlövő Sándor javára a terhelő adatok hiányában tett beismerését mint enyhítő körülményeket. A többi fent nem említett vádlottak javára nem vette enyhítőül a védelem részéről felhozott beismerésüket, mert az nem volt felfedező hatású és legtöbben egyes bűncselekményeikért a felelősséget távollevőkre, majd vádlott társaikra akarták hárítani; nem vette figyelembe a munkanélküliséget, mert az saját hibájukból származott, és a kommunizmus tanainak fertőző hatása alatt történt eltévelyedésüket, mert részint annak hirdetői közé tartoztak maguk is, részint pedig volt annyi ismeretük, hogy meg tudják vonni a határt a megengedett és a tiltott között, hogy felismerhették a kommunizmus veszélyeit, amelyet életüknek kényelmesebbé tétele és a munkanélküli, könnyebb megélhetés szerzése és jólétük biztosítása céljából támogattak, továbbá az egyes vádlottak által felhozott azon körülményt, hogy egyik vagy másik túsz vagy fogoly megszabadítására törekedtek, mert ez nem általános jóindulat, hanem esetleg egyes egyénekkel szemben fennálló különösebb személyi kapocs, vagy kötelezettség megnyilvánulása volt. 86
