Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

vallomása alapján bizonyított, a rendelkező részben megjelölt különös cselekmények elkövetése által fennforogván, a vádlottak cselekménye a zsarolás vétségének összes tényálladéki elemeit kimeríti. Bűnösségüket a kir. törvényszék a vádlottaknak beismert cselekménye s a kihallgatott sértettek vallomása alapján állapította meg, nem fogadhatván el azon a beszámítás és büntethetőséget kizáró okul felhozott védelmi állításaikat, hogy parancsra cselekedtek s így maguk is kényszer alatt állottak, mert a proletárdiktatúra szolgálatában állván, magukat a szűkebb és tágabb hatáskörrel rendelkező szerveknek önként alávetették. Az ítélet rendelkezése VII. részében meghatározott zsarolás vétsége tekintetében a kir. törvényszék elfogadta Tóth Béla vádlott ama védekezését, hogy a Hódmezővásárhelyen, a városházára előállított személyek ellen elkövetett zsarolásokban felbujtói minőségben sem vett részt, mert tagadása mellett, az ellenkező irányban adat nem merült fel. Ellenben az a tényállás nyert az esetre vonatkozólag kihallgatott vádlottak és tanúk vallomása alapján bizonyítást, hogy Molnár István és társai megjelenvén a városházán, többek közt tudakozódtak a túszok kérdése iránt is; miután értesültek, hogy Hódmezővásárhelyről hány túszt küldtek már előző napon Budapestre azzal a kijelentéssel, hogy a túszok száma a lakosság számával nincs arányban, felhívást intéztek a jelenlévőkhöz, miszerint írjanak össze, mondjanak be több burzsujt. Ily előzmények után hozták fel a városházára a terroristák és vörösőrök, a rendelkező részben megnevezett sértetteket nagy számban. Az a körülmény azonban, hogy a túsz minőségben csak két egyént vittek el, ezektől is és a többiektől pedig kivétel nélkül a 2000 koronát meghaladó pénzek átadását követelték, s el is szedtek sokszor még kisebb összegeket is, arra a következtetésre enged, hogy ez a cselekmény Tóth Béla vádlott cselekményeitől független, egyéni ténykedés volt, mert arra sem merült fel adat, hogy az ily módon kizsarolt pénzösszeget a tettesek Tóth Béla vádlotthoz juttatták volna. Arra van némi adat, hogy a helybeli direktórium vette át, s állítólag ez juttatta Budapestre. Dávid Balázs beismerte, hogy Borsi nevű direktóriumi tag utasítására megjelent abban a helyiségben, ahol Molnár és társai tartózkodtak, s ott azt a parancsot kapta, hogy az asztalon volt pénzt olvassa meg, beismerte később azt is, hogy az egyes személyektől elvett pénzről nyugtákat állítottak ki, s hogy id. Sajtos Sámuel sértettől ő vett át 6.276 koronát. Török István vádlott vallotta, hogy Dávid Balázs nem csak a most nevezett sértettől, hanem Majsai sértettől is, a burzsuj szidása közben átvette a pénztárcát és maga szedte ki ebből a pénzt. A kir. törvényszék ezek alapján állapította meg Dávid Balázs vádlottnak a rendelkező részben leírt tényállás értelmében bűnsegédi bűnrészességét, éspedig 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett zsarolás vétségében, mert az esetek számszerűleg meghatározhatók nem voltak. A tetteseknek a vádlott jelenlétében elkövetett cselekménye a tényállás értelmében a zsarolás vétségének tényálladéki elemeit kimerítvén, Dávid Balázst mint bűnsegédet ebben mondotta ki a kir. törvényszék bűnösnek. 83