Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

a vádlott beismerésében előadottakat erősítették meg azzal, hogy a 2 Weiszet 15-15 évi fegyházra, K. Varga Aladárt pedig 2 hónapi kényszermunkára ítélték el, az utóbb nevezett előtt azonban, vallomása szerint, első ízben halálos ítéletet mondottak ki, később azonban újból előállították, s akkor közölték vele a most említett ítéletet, s még azzal, a Toffler Fülöp tanú vallomása szerint mutatkozó eltéréssel, hogy az elítélteknek Budapestre vitelét, Tajti Géza már akkor kijelentette. A tényállás kiegészítésül már itt megállapítja a kir. törvényszék, hogy a fent nevezett tanúk vallomása alapján bizonyítást nyert, miszerint a fent nevezettek nem ítéltettek halálra, előbb azonban ily ítélettel megfenyegetve voltak és hogy a fenti értelemben közölt ítélet után, /Lampel Jakab tanú vallomása alapján/ amidőn a két Weiszt elvezették, az erőszakosabb tettesek egyike azt a kijelentést tette a távozók után: „azért megdöglesz kutya", majd a vasúti állomáson mint ezt Jakó József vallotta, Molnár István vörösőr főparancsnok, amidőn Weisz Mihályt, Henriket és Havas Henriket a vonathoz kisérték, azt a kijelentést tette: „Ezeket a zsidókat, amint elindulunk, ki kell végezni". Végül utal arra a kir. törvényszék, hogy a két Weisz, akinek elítéltetetésében dr. Sebestyén Sándor vádlott részt vett, Hódmezővásárhely és Szentes között megöletett, K. Varga Aladár pedig ugyanazon a napon du. 4 órakora „a hódmezővásárhelyi városháza épületből" elbocsájtatott. A kir. törvényszék Nagy György Pál, ifj. Kovács József, ifj. Somogyi István, Buró Nacsa Péter, Nagy János és Török István vádlottaknak bűnsegédi bűnrészessége tekintetében, a rendelkező részben bennfoglalt tényállás, a nevezett vádlottak beismerése és a sértettek vallomása alapján állapította meg, Félix Zoltán vádlott tagadta, hogy a hódmezővásárhelyi városháza épületében elkövetett itt tárgyalt bűncselekmények elkövetésében részt vett volna. Tagadásával szemben, a kir. törvényszék, Gábor István, Kokovai Andor, K. Varga Aladár, Lencse Andor, Imre József, Bereczky Imre, Kristó János, Vajnai Kálmán stb. tanúk vallomása, s illetve azon részbeni beismerés alapján, mely szerint egy vagy két egyént, az ismeretlen tettesek által történt letartóztatásuk után, a városháza emeleti helyiségeiből a rendőrség helyiségeibe levezetett, és ama beismert ténye alapján, hogy az elfogandók névjegyzékét időközönként megtekintette, s azon törléseket eszközölt, állapította meg a rendelkező részben körülírt elkövetési cselekményben bennfoglalt tényállást, amely már magában megcáfolja a vádlottnak azt a védekezését, hogy a névjegyzékkel csupán azért foglalkozott, hogy egyesek nevét törölvén úgy tüntesse fel, mintha már azok előállíttattak volna. E védekezésének legerősebb cáfolata maga az a körülmény, hogy ifj. Zsarkó Imrét, akinek állítása szerint tudomására hozatta, hogy meneküljön, mert elfogják, ugyanazon hajnalon, amikor az ismeretlen tetteseknek segédkezett, szintén letartóztatták és megzsarolták. Dávid Balázs, Gál János vádlottak szintén tagadták a rendelkező részben megállapított cselekmény elkövetését, a kir. törvényszék azonban, Vajnai Kálmán, Kristó János, Friedmann Dezső, Imre József, Bereczki II. Imre tanúk egymást kiegészítő ama 76