Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

meghatározott s a Btk. 155. §. szerint minősülő lázadás tényálladékát, ezért a lázadás bűntettével felbujtói vagy vezető és résztvevői minőségben vádlottaknak egyébként vád tárgyává tett cselekményét, az ítélet rendelkező részének III—VII. és XI. részében egyéni bűncselekményekként bírálta el. Az ítélet rendelkezésének I. II. részében megállapított gyilkosság bűntetteinek és a gyilkosságra való szövetkezés bűntettének tényálladéki elemei, nevezetesen az „előre megfontolt szándék" fennforgásának megindokolásául, másrészt az ítélet rendelkezése III—IX. részeiben megállapított zsarolás bűncselekményének tényálladéki elemeihez tartozó erőszak, fenyegetés, s a személyes szabadság megsértésében jelentkező deliktumoknak, a Btk. 323. §. 3. bek. szerinti minősítését eredményező „sanyargatás" elkövetésének, a rendelkező részben tüzetesen körülírt elkövetési cselekményben megjelölt különös tényeken kívül, indokaiul, ismétlések elkerülése céljából, reámutat a kir. törvényszék az alábbi, a főtárgyaláson felmerült bizonyítékokkal bizonyított ténybeli adatokra. A Návay Lajos, Návay Iván, Dr. Kiss Béla meggyilkolásában is tettesség miatt a budapesti bűntető törvényszék által korábban elítélt Janovics János valamint az eskü alatt kihallgatott Fritzler Lipót tanuknak és Cserny Józsefnek ezen ügyben tett s a főtárgyaláson felolvasott vallomása alapján, melyet Szalber József vádlottnak itt tett vallomása is megerősít, mely szerint a Budapestről elindult terroristákat Cseny József parancsnok beszédében így figyelmeztette „bátran viselkedjetek, inkább tíz burzsujt tegyetek el láb alól, mint sem egy terroristát is felkössenek", „Budapestre eleven túszt ne hozzatok", továbbá abból, a tanúk által bizonyított körülményből, hogy a terroristák valósággal versenyeztek azért, hogy ki végezzen a kijelölt áldozatokkal, hogy az útközben a túszok és foglyok vasúti kocsijában megjelenő terroristák elmondották, miszerint annak, aki a terrorcsapat tagja akar lenni, gondolkodás nélkül kell akár apját-anyját is megölnie, abból a körülményből, hogy a terroristáknak szokásuk volt egymás előtt kegyetlen tetteiket elbeszélni, sőt a bizonyítás anyaga szerint valósággal versengtek véres tetteikkel való dicsekvésben, hogy a most tárgyalt ügyben együtt volt a terroristákkal, a csak pár nappal előtt Püspökladányban Szamuellyvel vérfürdőt rendező Janovics János, akinek viselt dolgairól a terrorista vádlottak szokásos módon értesültek, de tudomásuk volt a Budapesten 1919. évi április hó 20-án, április hó 22-én Dobsa Miklós és id. és ifj. Hollán Sándornak sérelmére elkövetett gyilkosságról is, amelynek egyik tettese az ismeretlen helyen tartózkodó Lázár Endre szintén tagja volt a szóban forgó expedíciónak, abból, a tanúk egész légiója által bizonyított körülményből, hogy amidőn az áldozatokat kiszemelő ismeretlen tettesek, azokat a gyilkosságot végrehajtó tetteseknek átadták, csak ezt a köztudatban is már átment kifejezést használták: „küldjétek haza", „most az egyszer hazaküldelek, de ilyet többet ne csinálj", s a tettesek elvitték és minden, bővebb magyarázat nélkül tisztában lévén a kifejezés jelentőségével, lelőtték őket, és pedig, mint a Hódmezővásárhelyen áldozatul esett, leginkább proletár egyén 56