Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

A szegedi kir. ügyészség vádirata a Makón, 1919. január 30-án történt véres események szervezői és résztvevői ellen

A makói távírda és távbeszélő hivatalt hatalmába kerítette. A nagybecskereki m. kir. csendőr szárnyparancsnokságnak a polgári leányiskolában volt szállását, a Vármegyeháza és a Hold utcában volt csendőrlaktanyákat, az ott volt fegyver, lőszerkészlet kincstári felszerelési s egyéb tárgyak és az egyes csendőrök magántulajdonát képezett összes tárgyak elhordásával teljesen kifosztotta. A városi rendőrség épületét, az ott talált bűnjelek, iroda felszerelések és egyes rendőrtisztviselők és rendőrök magántulajdonát képező tárgyak elhordásával, a rendőrségi vas pénzszekrény feltörésével és a benne volt értékek elvételével teljesen kifosztották, az ajtók, íróasztalok feltörésével, iratok széthányásával és eltépkedésével pusztításokat követtek el, 1919. január 30-án Hervay István vármegyei alispánt, Vajda Jenő vármegyei másodfőjegyzőt, Kocsis József rendőrbiztost, Surányi István polgári rendőrt, Szőke Péter, Herczeg Imre, Kiefer Péter, Hézső Sándor, Komáromi Márton, Bán Péter csendőrmestereket, és január 31-én Juhász Nagy Sándor csendőrmestert letartóztatta, a városházára bekísérte, út közben ütlegelte, s mind ellenforradalmárokat vizsgálat alá vonta. Boromissza Jenőt kormánybiztosnak kikiáltotta, melléje munkástanácsot alakított és közhírré tette, hogy az összes fegyvereket a munkástanács tulajdonába veszi, a város a szakszervezeteket fölfegyverzi , intézése fölötti hatalmat kizárólag gyakorolja s a polgárságot minden közéleti ténykedésből kizárja, — s csaknem 14 napon át minden közhatalmat tényleg bitorolt, — Makó városát ilykép ezen két heti időtartamra teljesen hatalmába kerítette. Felbujtója és vezetője volt: Boromissza Jenő azzal, hogy Makón 1918. decemberében 1919. január havában mindenkor és mindenütt a legképtelenebb módon izgatott, különösen 1919. január 27-én este a leszerelt katonák gyűlésén és a január 30-án tartott népgyűlésen a fennállott állami rend, annak helyi képviselői s kivált annak egyedüli hivatott őrei: a csendőrség ellen és ezeknek akár fegyveres erővel is leendő lefegyverzése mellett izgatott, és követelte, hogy egyedül csak a fiatal katonák és a munkások legyenek felfegyverkezve, a fiatal katonákat a szeretetházban volt katonai fegyver és lőszerraktár feltörésére, a fegyverek és lőszer széthordására a saját felfegyverkezésükre leendő fordítására buzdította, a január 30-iki népgyűlésen, midőn azzal, hogy elkiáltotta magát, hogy a csendőrség lefegyverzésével nem 24 órát, de 24 percet sem várunk, azonnal adják át a fegyvereiket, a csendőrségnek fegyveres erővel való megtámadására a jelt megadta, és ilykép egyrészt a lázadást tervszerűen előkészítette, irányította s kirobbantotta, másrészt mindazokat, akik abban tényleg részt vettek, az abban való közreműködésre szándékosan reábírta; Czirbus István azzal, hogy a január 30-iki népgyűlésen a városháza erkélyén elhelyezkedett Boromissza Jenő s a többi vezetőhöz csatlakozott, a városháza erkélyéről kihirdette, hogy a parancsnoksága alatt álló egész nemzetőrséggel a fiatal katonák és proletárok mozgalmához csatlakozik, a nemzetőrségnek ily irányú parancsot adott, még a népgyűlés tartama alatt a nemzetőrség raktáron volt fölös fegyver és lőszerkészletét a mozgalomban résztvevők között a népgyűlésen szétosztotta, a népgyűlés tartama alatt, 13