Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Návay Lajos rövid életrajza

NÁVAY LAJOS Földeák, 1870. szeptember 19. - Kiskunfélegyháza, 1919. április 29. Csanád vármegye történetébe a Návay család örök időkre beírta nevét. A török kiűzése után a 18. század elején lassan újjáéledő vármegye első tisztségviselői között már ott találjuk e család tagjait. Návay György szervezte meg az első megyei közgyűlést 1730. december 1-én, ahol társai a vármegye adószedőjévé választották. 1740-től 1743-ig az alispáni feladatokat látta el, majd haláláig táblabíróként működött. Az elkövetkezendő több mint két évszázad alatt a Návay család férfitagjai számtalan közfunkciót töltöttek be megyéjükben, így főpénztárosi, főjegyzői, főszolgabírói, országgyűlési követi, alispáni és főispáni tisztségekkel büszkélkedhettek. Návay Tamás (1815-1879) a nagyapa, a forradalom és szabadságharc alatt volt a vármegye főispánja, majd a kiegyezés után ismét ő lett a megye első embere. Návay Lajos egy évvel idősebb bátyja, Tamás (1869-1925) 1906-1910 között állt Csanád vármegye élén. Návay Lajos 1870. szeptember 19-én született az óföldeáki családi kastélyban. Mind apai, mind anyai ágon kitűnő emberek voltak ősei. Édesapja Návay Lajos (18421905), édesanyja báró Eötvös Ilona (1848-1924), Eötvös Józsefnek, az 1848-as első felelős magyar kormány közoktatási miniszterének, a neves költőnek és politikai gondolkodónak leánya volt. A kiegyezés után ismét miniszteri tisztséget vállaló Eötvös József többször meglátogatta lányát és unokáját az óföldeáki birtokon. Návay Lajos középiskoláit a piaristáknál Szegeden és Budapesten végezte, majd jogot hallgatott a pesti és berlini egyetemen. Tanulmányai befejezése után, az államtudományi doktorátussal a zsebében, 1892-ben lépett Csanád vármegye szolgálatába mint tb. aljegyző. A kitűnően képzett fiatalember gyorsan haladt előre a vármegyei ranglétrán. 1895-ben tb. főszolgabíró, 1896-ban helyettes főjegyző, 1897-ben főjegyző, 1901ben pedig elérte a választott vármegyei tisztségek legmagasabb fokát, a közgyűlés alispánná emelte. 1905-ig látta el e hivatalát, ekkor a battonyai kerület országgyűlési képviselőjévé választották. 1906-1909 között Návay Lajos a képviselőház egyik alelnöke volt. Az 1905-1906-os alkotmányos küzdelmekben ő volt a megyei ellenállás vezetője. Erről az időszakról jelentette meg „Csanádvármegye az 1905—1906-ik évi alkotmányos küzdelemben" (Makó, 1906) című művét. 1910-ben Temesvárnak lett országgyűlési képviselője, s egy év múlva már őt választották a parlament elnökévé. A belpolitikai és szociális kérdésekről írt tanulmányaival is elismerést szerzett nevének. Az országos politikában elfoglalt helyét mutatja, hogy kétszer jelölték belügyminiszternek (1909-ben és 1918-ban). A háborús években a vármegye élelmezési miniszteri biztosa volt, s e téren kifejtett munkájáért királyi kitüntetéssel, I. osztályú Polgári Érdemkereszttel jutalmazták. Az összeomlás után, 1919 januárjában a vármegye közigazgatási bizottságának ülésén szólalt fel utoljára, mélységes aggodalommal tekintve át az éppen zajló eseményeket: „...mint lepnek meg idegen hadak mind nagyobb és nagyobb területeket az 113