Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

rinte a páncélvonatok legénysége félemlíthette meg a vasút személyzetét, mert a terrorvonat napokkal előbb elhagyta az állomást. Beismerte, továbbá, hogy a nyomozást vezető előtt, igazolványa felmutatása után kifejtette a vasutasok aggályait s azon nézetének adott kifejezést, hogy ott úgysem érnek a nyomozással semmit, mert a tettesek Budapesten vannak, ott, a Cserny csapatában kell keresni a felelőseket. Azt állította, hogy a nyomozást nem ő, hanem Iványi, a kiskunfélegyházi direktórium tagja szüntette be. Akihallgatott: Czelter Mihály és Bálint Mihály tanúk nem egybehangzóan ugyan, de Czelter és Bálint tanúk lényegében azzal a tartalommal tettek vallomást, hogy Ozsvári József oly hatáskörrel bírt, mint aki a nyomozás foganatosítása vagy mellőzése felett dönthet, és dr. Rengyel János tanúval együtt egyértelműen vallották azt is, hogy Ozsvárinak ily kijelentéseire: „Politikai gyilkosság volt, vállalom a felelősséget", hogy a „Návayakat" ő „fogatta el", nincs tudomásuk, arra nem emlékeznek. Dr. Rengyel János tanú ellenben azt vallotta, hogy őt Ozsvári József vádlott oly figyelmeztetéssel hívta fel a nyomozás abbahagyására, „mert különben baja lehet"; továbbá, hogy reá, Ozsvári fellépése oly egyénnek a benyomását keltette, aki a nyomozás tárgyát jól ismeri, adatokat tud szolgáltatni, azért abból a célból, hogy Iványi elé állíthassa, abbahagyta az alig megkezdett nyomozást, felhívta Ozsvárit, hogy menjen be vele a direktóriumhoz. Erre Ozsvárival kocsin eltávozott. Nem tudja a tanú, hogy Ozsvári és Iványi között mily beszélgetés folyt le, de a vége az lett, hogy Iványi kiszólott a várakozó tanúhoz, és kijelentette, miszerint az általa elrendelt nyomozást ne folytassák. Czelter Mihály tanú ide vonatkozólag vallotta, hogy ő és Bálint Mihály, aki ezt szintén megerősítette, Dr. Rengyel János és Ozsvári távozása után, az állomás épületében maradtak s onnan csak a távbeszélőn érkezett értesítésre távoztak el. Dr. Rengyel János a most nevezett két tanút ugyanis visszahagyta az állomáson, mert, mint ezt Bálint Mihály is vallotta, a nyomozást Ozsvári fellépésére nem szüntette be. Eltekintve attól, hogy Ozsvári József vádlott, a főtárgyaiásnak abban a szakában, amikor még a bűnpártolás vétsége miatt ellene vád sem emeltetett, s amikor még a vád által felhívott tanúk ki sem hallgattattak, maga szolgáltatott adatokat a főtárgyaláson, s illetve jelentett be tanúkat, akik az állomáson szolgálatot teljesítő vasútőrség tagjai voltak, s így esetleg a gyilkosságnak szemtanúi lehettek, eltekintve attól, hogy ellene már az írásbeli vádindítványban is vád emeltetett a két Návay sérelmére elkövetett gyilkosság bűntettében való felbujtói bűnrészesség miatt, amely vád alól azonban indokoltan felmentetett, végül eltekintve attól, hogy ellene, a kir. törvényszék előtt főtárgyalás kitűzésére váró vádindítvány szerint Návay Lajos, Návay Iván /és Korcsmáros Imre/ sérelmére elkövetett személyes szabadság megsértése miatt vád emeltetett, s így ha cselekményével ezúttal a bűnpártolást követte volna el, úgy egyszersmind esetleg a saját bűncselekményének leplezése érdekében is elkövetett cselekményről volna szó, abban a kérdésben pedig, hogy Ozsvári József bűnös-e az említett személyes szabadság megsértése vétségében, a kir. törvényszéknek nem is volt e főtárgyalás ke110