Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)
Az ítélet részletes indoklása
megjelölése, majd az egyes tanúk kihallgatása lakalmával, a tanúkhoz közvetlenül feltett kérdéseiben oly apró részleteket hozott fel — aminőkről csak az bírhat tudomással, aki a cselekmény elkövetésében részt vett, mint pld. hogy az utolsó gépkocsinak az udvarából kitolásában részt vett, arra és pedig Cs. Hódy Páléra maga is felült, de felültek utcai gyerekek is, hogy a kötél, amellyel ez a gépkocsi, egy az utcán feltartóztatott kocsihoz volt kapcsolva, elszakadt, amiért is a kocsi tulajdonosa az egyik közeli házba ment láncot kérni — amely tényállításait Cs. Hódy Pál, Vass Sándor és Balassa József tanúk igazolták is, végül figyelemmel arra, hogy a fent nevezett terhelő tanúk mindannyian a hódmezővásárhelyi állomás személyzetéhez tartoznak, s ott tényleg volt alkalmuk más tevékenység közben látni a vádlottat, s ez könnyen vezethetett arra az eredményre, hogy őt más szerepkörbe állítják be, a kir. törvényszék a felhozottak mérlegelése után azt a tényt látta bizonyítani, hogy Kóhn Henrik vádlott abban az időben, amelyben Hódmezővásárhelyen az 5-szörös gyilkosság történt, a rablás bűntettének tényállásában ismertetett gépkocsik elvételében, az állomástól távol ténykedett és a gyilkosságok idején a vasút állomáson jelen sem lehetett, a terhére vád tárgyává tett gyilkosságokat el nem követhette, az e tekintetben őt jóhiszemű, tévedésükben terhelő tanúkat egy hasonló arckifejezésű, kopasz fejű, de fiatalabb életkorú egyén személye tévesztette meg, azért vádlottat az 5 rendbeli gyilkosság vádja alól, a rendelkező rész értelmében felmentette. Kónya Teréz, Polyák Eszter és Törőcsik Mihályné a vád szerint l-l rendbeli a dr. Kiss Béla sérelmére elkövetett gyilkosság bűntettében bűnsegédi cselekményüket úgy követték volna el, hogy Szentesen 1919. április 28-án, délután a túsz minőségben vasútra kísért, Szentes közélelmezési ügyeit vezető sértettre felhívták a terroristák figyelmét azzal a valóságnak egyébként meg sem felelő állításukkal: „Ez az ember küldött bennünket legelni", s e cselekményükkel a Kiskunfélegyházán másnap megölt Kiss Béla megöletését előmozdították, mert a mindenre kapható terroristák, már Szentesen sértegették dr. Kiss Bélát, kifejezésre juttatták azt is, hogy másnap végeznek vele. A dr. Kiss Bélával egy kocsiban és a szomszédos kocsiban elhelyezett túszok, foglyok közül, a főtárgyaláson nagy számban kihallgatott tanúk bizonyították, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vád szerint elkövettetett, s a kir. törvényszék álláspontja szerint is e cselekmény indokolja a vád szerinti vád emelését, azonban a tanúk egyike sem ismerte fel a vádlottak személyében azokat, aki a vád tárgyává tett kifejezést, sőt még annál többet is használtak és egybehangzóan azt bizonyították, hogy a pályaudvaron, s illetve a túszkocsi előtt egy nagy tömeg verődött össze, amelynek nem három, hanem igen sok tagja kiáltotta, a fenti és hasonló tartalmú kifejezéseket. Igaz ugyan, hogy Kónya Teréz vádlottra vonatkozóan Tóth Teréz tanú azt a terhelő vallomást tette, mely szerint Kónya Teréz vele együtt a pályaudvaron volt s amidőn dr. Kiss Bélát a vasúti kocsiba felküldték, a vádlott reá mutatva, a tanúhoz fordulva — tehát nem a terroristáknak vagy másoknak — mondotta: „Ez az ember küldött bennünket legelni, nem árt, ha elviszik", és mert a tanú, aki az állomáson sírva fakadt, a vádlott ezt megjegyzésekkel kísérte. 106
