Halmágyi Pál szerk.: V. és VI. Honvéd emléknap Makón. A szabadságharc 150. évfordulója 1998–1999. A Makói Múzeum Füzetei 95. (Makó, 2000)

Hermann Róbert: A megtorlás 1849-1859

való részvételéért ítélték halálra. A többiek között gerillákat, a kőszegi horvát foglyok 1848 októberi legyilkolásában vétkesnek talált személyeket, a Lamberg gyilkosának tekintett Kolosy György honvédszázadost, tehát köztörvényesként kezelt személyeket találunk. Összesen kb. 111 főt végeztek ki 1848/49-es cselekedeteiért. Az 1853-54-bent kivégzett 21 személy között is találunk volt negyvennyolcasokat, de ők már nem ezért, hanem a függetlenségi összeesküvésekben való részvételükért szenvedtek vértanúhalált. A megtorlás egyéb formái 1849-1857 Az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás esetében a közvélemény többnyire csak a kivégzésekre gondol, holott a megtorlásnak, a bosszúnak voltak egyéb, egyenes és áttételes formái is. Botozások, vesszőzések Amikor a cs. kir. csapatok június 28-án bevonultak Győrbe, két magyar hölgy „illetlen mozdulattal" hátat fordított a bevonuló tábornoki karnak. Ezt egy tiszt észrevette, s a városházára idéztette őket. Egyiküket, egy 30 éves hölgyet megvesszőztek, másiknak, aki csecsemőjével jelent meg, megkegyelmeztek. Július 11-én Nagyigmándon Susan altábornagy előbb a László József kócsi református papot, majd Győrffy Ferenc tatai református lelkészt verette félholtra. Őket követte Tóth Sándor oroszlányi községi jegyző, akire 50 botot veretett, végül Fieba József bánhidai katolikus plébános. A megbotozottaknak Mannsbarth Antal csákberényi katolikus plébános és Szikszay János református lelkész nyújtottak lelki vigaszt; őket, mint láttuk, később kivégezték. Fiebát november 30-án a pozsonyi hadbíróság még négy év várfogságra ítélte. A botozások már a bécsi politikusokat is nyugtalanították: augusztus 10-én a minisztertanács ülésén Schmerling igazságügyminiszter tiltakozott a katonai hatóságok által az osztrák törvényekkel ellenkező módon polgári személyekre kiszabott botbüntetések ellen. Ennek ellenére a botozások tovább folytatódtak. A legnagyobb európai felháborodást Maderspach Károlyné Buchwald Franciska esete keltette. Féije, Maderspach Károly a kor egyik kiváló hídépítő mérnöke, emellett a ruszkabányai vasgyár egyik tulajdonosa volt. 1849. augusztus 17-én Kmety György tábornok és kísérete, majd 20-án a török földre tartó Bem és Guyon Richárd tábornok, illetve Stein Miksa ezredes haladt át a településen. A három magasrangú tiszt Maderspachéknál szállt meg, majd az esti órákkban folytatták útjukat. Augusztus 23-án bevonultak a cs. kir. csapatok a kisvárosba, majd magukkal hurcolták Maderspachnét. Kocsin kivitték a városon kívül arra a helyre, ahol júniusban a városka lakossága Szabadság-fát ültetett. Itt leszállították, majd Gröber százados parancsára két katona lefogta, letépte róla a felsőruhát, négy másik pedig nyírfagallyból font vesszővel megvesszőzte. Inne továbbhurcolták Karánsebesre, ahol néhány órára fogságba vetették, majd hazaengedték. Amikor a szerencsétlen férj értesült a történtekről, szégyenében egy, a bányászatnál használt jelző mozsárágyúval főbelőtte magát. A hihetetlenül brutális eljárás oka állítólag az volt, hogy Maderspachnét megvádolták: az említett júniusi Szabadság-fa 55