Halmágyi Pál szerk.: V. és VI. Honvéd emléknap Makón. A szabadságharc 150. évfordulója 1998–1999. A Makói Múzeum Füzetei 95. (Makó, 2000)

Hermann Róbert: A megtorlás 1849-1859

igazolni képes katonák és hivatalnokok igazolási ügyei, illetve azon személyek iránti nyomozások tartoztak, „kiknek bűntette a hadi törvényszék elébe állíttatásukkor azonnal világos nem volt". A második csoportba tartozott minden más személy ügye. Az ítéletek ellen fellebbezni nem lehetett. Az ítéleteknél a különböző büntetési módokat (börtön- és pénzbüntetés) kombinálni lehetett. A kisebb vétkek esetében Haynau a vagyonosabbaknál a pénz-, a vagyontalanoknál a sáncfogságot vagy börtönbüntetést javasolta. Az osztrák kormányzat egyetértett ezekkel az elképzelésekkel. Amikor 1849. augusztus közepén rövid időre felvetődött annak lehetősége, hogy a magyar hadsereg vezetőivel tárgyalásokat kellene kezdeményezni, Schwarzenberg miniszterelnök szükségesnek tartotta leszögezni: „Azokkal az egyénekkel, akik a lázadó kormány kormányzati tevékenységében részt vettek, semmiféle tárgyalásba sem szabad bocsátkozni, és ellenük a hadseregfőparancsnok 1849. július 1-i kiáltványának határozmányai szerint kell eljárni". Először a pozsonyi cs. kir. rendkívüli haditörvényszéket állították fel 1849. július 10-én, majd Magyarország meghódításával párhuzamosan megszervezték a haditörvényszékeket Pesten (augusztus 4.), Aradon, Kassán, Nagyváradon, Pécsett és Nagyszebenben is. A haditörvényszékek mellett több rögtönítélő törvényszéket is felállítottak, így Győrben, Gyöngyösön, Kecskeméten, Nagykanizsán, Nagybecskereken is. Ez utóbbiak főleg a köztörvényes kategóriába tartozó személyek ügyeivel (rablás, gyújtogatás, gyilkosság) foglalkoztak, de jónéhány katonaszökevényt vagy gerillát is ezek ítéltek el. 1849 augusztus közepéig a megtorlás legszélsőségesebb módja, a halálbüntetés főleg a polgári lakosságot sújtotta. Elég volt egy „rossz" prédikáció a templomban, egy kormány- vagy kormánybiztosi rendelet kihirdetése a faluban; néhány érdeklődő szó egy cs. kir. katonához, s az illető máris a haditörvényszék vagy a rögtönítélő bíróság előtt találta magát. Különösen "veszélyeztetett" helyzetben voltak a falusi papok, jegyzők, tanítók, akikre a kormányrendeletek kihirdetésének feladata jutott. Közülük került ki a kivégzettek egyötöde. A többieket nagyobbrészt népfelkelésben való részvételért, fegyverrejtegetésért, cs. kir. katonák átállásra csábításáért végeztették ki. Nem tudjuk, hányan voltak azok a menekülő polgárok és katonák, akiket a déli és az erdélyi hadsereg felbomlása után a cs. kir. katonák üldözés közben agyonlőttek, vagy az irreguláris nemzetiségi csapatok agyonvertek. Bizonyára nem tévedünk, ha többszáz főre becsüljük számukat. A megtorlás kumulatív formáit alkalmazták — a július 1-jei kiáltvány szellemében — a cs. kir. vagy orosz csapatokat megtámadó helységekkel szemben. így a cs.kir. csapatok felégették Bősárkányt és Csongrádot, az oroszok Losoncot és Mezőcsátot. Szintén ide kell sorolnunk a pesti és óbudai zsidó közösségre a magyar szabadságharc támogatása miatt kivetett óriási hadisarcot is. A fegyveres harcok befejeztével kezdetét vette a politikai és katonai felső vezetés elleni eljárások sorozata. Haynau eredeti szándéka az volt, hogy a honvédseregben szolgált volt cs. kir. tiszteket rögtönítélő eljárással halálra ítélteti és kivégezteti. Az eljárás gyakorlatilag a személyazonosság és a cs. kir. hadsereg ellen folytatott harc 52