Kőszegfalvi Ferenc – Borus Gábor: Espersit János és könyvei. A Makói Múzeum Füzetei 93. (Makó, 2000)
Kőszegfalvi Ferenc: Espersit János és könyvei
s 1907. július 14-én már ügyvédjelölt Kiss Pál ügyvédi irodájában. Nem szakadt el azonban az újságírástól sem, hisz függetlenségi párti principálisa szerkesztette Justh Gyula makói lapját, a Makói Újságot. Espersit mellette vált a helyi politikai élet lelkes harcosává, az irodalom, a művészet fáradhatatlan munkásává. 1910. május 15-től Kiss Pál új lapjába, a Makói Független Újságba dolgozott, itt 1912-ig szintén felelős szerkesztő, de 1912-től, doktori szigorlata után, amikor apósa segítségével önálló ügyvédi irodát rendezett be, az újságírást már csak időnként, mellékesen folytatta. Ezek a háborúba torkolló esztendők mégis Espersit tevékeny életének talán legsűrűbb esztendei. Hazaköltözése után szinte azonnal, 1909. február 2-án megrendezte Makó első tárlatát, a megyeháza nagytermében, ahol vásárhelyi mesterének, Tornyai Jánosnak képeit mutatta be városának. 1912-ben sem csak ügyvédi irodáját nyitotta meg, ekkor Endre Béla tárlata következett. Az ebben az évben Vásárhelyen megalakult Országos Köztársasági Párt is azonnal soraiban tudhatta, 1913. április 14-én az rendőrség éppen az ő lakásán verte szét a párt országos gyűlését. Ugyanebben az évben ismerkedett meg Espersit az akkor Makón tanító Juhász Gyulával. Előadott, szavalt, cikket írt, szervezett, — éppen önmagára, családjára jutott a legkevesebb ideje. Családi élete ezt meg is sínylette. Felesége számonkérte az apai támogatást, szót emelt a polgári felfogás szerinti tékozlás, a könyvekre, műtárgyakra „kidobott" pénz miatt, s 1914-ben gyermekeivel külön vált tőle, hazaköltözött Vásárhelyre szüleihez. A szemrehányásoknak persze semmi foganatja nem lett, Espersit éppúgy nem tudott lemondani a könyvvásárlásról, a festők, költők támogatásáról, mint a levegővételről. Az első világháború otthonától való ötven hónapnyi távollétet, harminc hónapi harctéri szolgálatot, maláriát, tengernyi keservet hozott, a háborút követő forradalmak rövid, lázas politikai szereplést, be nem váltott reményeket jelentettek Espersit Jánosnak. A háború utáni újrakezdés során a tisztalelkű idealista a hatalomra került ellenforradalommal szemben is töretlenül vállalta régi eszményeit, a polgári demokrácia, a szabadelvűség, a liberalizmus eszméit. Az újrainduló s 1924-ig élő Makói Újság (1922től Makói Reggeli Újság) az ő szerkesztésében ismét az ellenzékiség fóruma lett, a Makón is berendezkedő ellenforradalmi rendszer bátor bírálója. Újságíróként az elemi szabadságjogok elsikkadását kérte számon, ügyvédként a proletárdiktatúra alatt szerepet vállalók védelmét vállalta, de tevékenykedett a városi és a megyei közéletben is. Megismerte, otthonába fogadta az árva, fiatal József Attilát, bemutatta Juhász Gyulának, akivel elmélyült, megszilárdult háború előttről datálódó barátsága is. Bár a szegedi költőt befogadó makói baráti kör polgári radikális, pacifista eszmeisége jelentősen hatott Juhász Gyula gondolkodásának fejlődésére, ha Espersit pusztán csak vendégül látta volna, ezt a fajta sajátos mecénási szerepet önmagában is irodalomtörténeti jelentőségűnek tarthatnánk. Juhász Gyula a 20-as években, a napokat összeadva, öszszesen mintegy fél évet időzött Espersit János hajlékában. Évente kétszer, néha háromszor is, napokat, olykor heteket töltött itt, ihlető környezetben, önfeledt munkában. Espersit így írt egyik látogatásáról 1923-ban: „Megtalálta munkakedvét. Jól érezte magát. Három nap helyett kilencig maradt és kilenc álló napig folyton dolgozott. Gyönyörűség volt nézni, amint átszellemült arccal forgatott régi fóliánsokat, latin és magyar bibliákat, modern írásokat, régi és új könyveket, és írt, írt reggeltől estig, a rövid 7
