Halmágyi Pál szerk.: Mályusz Elemér emlékezete 1898–1989. A Makói Múzeum Füzetei 92. (Makó, 1999)
Koszta László: Mályusz Elemér, az egyháztörténész
készítse el a Teleki József-féle Hunyadiak-kora sorozat befejező kötetét „Egyházi társadalom és művelődés a középkori Magyarországon" címmel. Előkészületként 1934ben „A középkorvég Magyarországon" címmel előadássorozatot hirdetett a pesti egyetemen és hallgatóinak is gyakran adott ki egyháztörténeti referátumokat. így Jakó Zsigmond elsőéves egyetemistaként a váradi káptalan középkori történetéről írt szemináriumi dolgozatot. Világosan megfigyelhető, hogy tanítványait és hallgatóit tudatosan próbálta megnyerni az egyháztörténet művelésének. Mályusz Elemér egyháztörténeti kutatásaiban és oktatómunkájában az 1930-as évek közepétől egyre erőteljesebben bontakoztak ki egy egyháztörténeti szintézis körvonalai. A középkori műveltség iránti érdeklődése mellett a társadalomtörténet iránti elkötelezettség is igen erősen jelen volt már ebben az időben is Mályusz Elemér kutatói munkásságában. 1925-ben, amikor a budapesti egyetemen magántanári kinevezést nyert, ezt a magyar társadalomtörténet témában kapta meg. Az 1930-as évek munkái, különösen a már említett „A karizmatikus királyság" tanulmány, Max Weber német szociológus erős hatását mutatják, így az egyházi művelődés mellett az egyházi társadalom szociológiai megközelítésű vizsgálata került előtérbe. A korrektség megkívánja azonban, hogy kiemeljük: a szemlélet, a módszertani kérdések és a tematikai egyenetlenségek miatt bírált korábbi katolikus egyháztörténetírás intézménytörténet-centrikussága sok vonatkozásban megalapozta a szociológiai és művelődéstörténeti megközelítést. Mályusz megrostálva, hatalmas forrásismeretével kiegészítve ugyan, de igen jól tudta ezeket a munkákat hasznosítani. Mályusz Elemér társadalomtörténeti munkáiban könnyű megtalálni Max Weber hatását. Erre a professzor úr maga is több ízben utalt és Webert soha meg nem tagadta, sőt 1967-ben elfoglaltságai mellett talált időt arra, hogy egy németül megjelent Weberválogatást a Világtörténetben ismertessen. A cél nyilvánvaló: a Max Weber-i szociológiára felhívni a történészek figyelmét a marxizmus kizárólagosságra törekvése idején is. Weber mellett ki kell emelni Hajnal István hatását is az új egyháztörténeti módszereket, megközelítéseket kereső Mályusz Elemérnél. Maga Mályusz Elemér ugyan Hajnal István hatását nem említi, de Hajnallal való kapcsolata, illetve a két történész munkáinak összehasonlítása komoly egymásra hatást sejtet. Érdemesnek tűnik ezt egyszer majd szisztematikusan megvizsgálni. Hajnal és Mályusz az 1920-as évek elején együtt levéltároskodtak Bécsben. Hajnal ekkor fordult erőteljesen a történeti szociológia felé, ekkor kezdi írástörténeti, írásszociológiai vizsgálatait. Később a két professzor egy dolgozószobába került a budapesti egyetemen. Az 1930-as években pedig együtt szerkesztették a Századok című folyóiratot. Hajnal érdeklődése az írástörténeten át az európai értelmiség társadalomtörténete, a modern értelmiség kialakulása, az egyházi középréteg laicizálódása irányába fordult. Mályusz Elemér 1970-ben megjelent összefoglaló egyháztörténeti munkájában két fejezetcím is árulkodó: „A magiszter réteg kialakulása", illetve „Elvilágiasodás". A két kiváló professzor kölcsönösen igen termékenyen alakították egymás nézeteit. Az erős egymásrahatás Mályusz Elemér tanítványai munkásságában is fellelhető. Leginkább Jakó Zsigmond tudományos érdeklődését szükséges itt kiemelni. Mályusz Elemér az 1930-as évek második felétől saját kutatásain túl tudományszervező tevékenységében is nagy figyelmet szentelt az egyháztörténetnek. Veze22
