Halmágyi Pál szerk.: Mályusz Elemér emlékezete 1898–1989. A Makói Múzeum Füzetei 92. (Makó, 1999)
Kristó Gyula: Mályusz Elemér, a krónikakutató
a szakemberek szűkszavúan vázlatosnak fogják találni, mivel a középkori historiográfiánk fejlődését érzékeltetni hivatott tények mellett nem olvashatnak az előadásunktól eltérő véleményekről részletes beszámolót". 6 A mentegetőzés nem volt teljesen alaptalan, hiszen a nyomtatásban 200 oldalt meghaladó kötet alig harmada foglalkozott csak az előzményekkel (már a 15. századiakat is beleértve), s a könyv nagyobbik része Thuróczy életét vázolta fel, művének létrejöttét mutatta be, és a történetírót állította elénk. Mályusz Elemér ekkor még aligha gondolt arra, hogy a nagy terjedelmű bevezetést még nagyobb terjedelmű kommentáranyag fogja követni. 1960-ban jelent meg ugyanis a sorozatban E. Cs. Szkrzsinszkaja szerkesztésében Jordanes Getica')a, ahol egy oldalnyi szövegre majdnem négy oldalnyi terjedelmű magyarázat jutott. Ekkor Mályusz még jobbára csak a Thuróczy által önállóan megfogalmazott krónikarészt látta el kommentárokkal, azt, amelyet korábbi kutatásai alapján igen jól ismert. Az igazán nagy terjedelmet azonban nem ez, hanem a Thuróczy által átvett korábbi krónikaszövegek jegyzetei igényelték, vagyis azok, amelyeket jórészt 1960 után kellett elkészítenie. Szkrzsinszkaja kötete felbátorította, a sorozatot szerkesztő M. N. Tyihomirov pedig felhatalmazta Mályuszt arra, hogy ő is szabad kezet kapva terjedelmi korlátok nélkül dolgozzék. így végül is, miközben a teljes Thuróczy-krónika szövege gépírásban 318 oldalt töltött meg, a szövegmagyarázatok 1363 oldalt tettek ki (azaz Mályusz esetében egy szövegoldalra alig valamivel több mint négy kommentároldal jutott). Serkentette Mályusz munkakedvét, hogy Tyihomirov 1962-ben, amikor Budapesten járt, arra tett ígéretet: sorozatában mind oroszul, mind magyarul közzé fogja tenni a bevezetést, a szöveget és a kommentárokat. Erről a Századok című folyóirat is hírt adott. 7 Mályusz Elemér a 15. század előtti szövegek magyarázatához két évig igénybe vette egykori tanítványa, Fügedi Erik segítségét. A megfeszített munka meghozta eredményét: az 1363 oldalnyi kommentáranyag 1966-ra elkészült, ezt ugyan Tyihomirov már nem érte meg, de Mályusz semmi rosszra nem gondolva adta át a monumentális kéziratot 1966 őszén Moszkvában Z. V. Udalcovának, a neves bizantinológusnak. A hitet táplálta, hogy elkezdődött a magyar szöveg oroszra fordítása. Közben Mályusz Elemér magyarul számos olyan munkát tett közzé, amelyek — az 1967-ben publikált, eredendően a bevezetés funkcióját ellátó kötettől eltérően — immár részletekbe menően a 15. század előtti szövegekkel foglalkoztak. Ezek sorából a Századok 1966. évfolyamában megjelent terjedelmes tanulmánya, illetve 1971-ben az Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 58. köteteként napvilágot látott önálló könyve említhető. 8 Ezekben a Thuróczy-krónika egyes szavaihoz, szövegrészeihez írt kommentárait vagy az azok készítése során felgyülemlett megfigyeléseit adta közre az önálló publikációk követelményeinek megfelelő formában (tehát nem szócikkszerűen). Nem lehet részletesen ismertetni e helyütt mindazt a sok újdonságot, ami e munkákban található, de röviden annyi megemlíthető: a széles európai tájékozottsággal rendelkező Mályusz rendre szembesítette a 11-14. századi krónikaszövegek híradásait a nyugat-európai források és szakirodalom állításaival, s ezek sorában pl. újszerűen ábrázolta az V. István-kori krónikás felfogását, a ferences történetírás sajátos jegyeinek érvényesülését a magyarországi anyagban, de még az ősgestához is érdemleges meg16
