Halmágyi Pál szerk.: Mályusz Elemér emlékezete 1898–1989. A Makói Múzeum Füzetei 92. (Makó, 1999)

Kristó Gyula: Mályusz Elemér, a krónikakutató

Kristó Gyula Mályusz Elemér, a krónikakutató A magyar szakzsargonban krónikakutatónak szűkebb értelemben azt nevezik, aki a 14. század közepét megelőző időszak magyarországi krónikáival foglalkozik. Tágabb értelemben persze lehet krónikakutatónak minősíteni mindenkit, aki a krónika műfajába tartozó alkotást (történeti forrást) vizsgál. Mályusz Elemér a szó szűkebb értelmében aligha volt vérbeli krónikakutató, figyelmének homlokterében a magyar középkor krónikás alkotásai közül egy 15. század végi alkotás, Thuróczy János munkája állott. Hogy miért ezzel és miért nem a 14. század közepe előtti krónikákkal (a Képes Krónikával és az abban foglalt betétekkel) foglalkozott kimerítően, annak maga így adta magyarázatát 1981-ben készült írásában: „A krónikával [ti. Thuróczy krónikájával - K. Gy.] gyermekkoromban ismerkedtem meg. Előbb a krónika írójának nevével, a környezettel, amelyből családja származott, majd krónikájával. Legelőször a család neve ejtett varázsába. Ez a név az ezer éves történeti Magyarország egyik legkisebb közigazgatási egységének: Turóc megyének nevét örökítette meg. Arra utalt, hogy a krónikaíró családja a XV. században már nem ősi lakhelyén, a kis Turóc folyó völgyében élt, hanem akkorra onnan már elszármazott. Ugyanarról a fennsíkról, amelyen az ő őse és az én carissima materem ősei egymás közelében a XIII. században megtelepedtek. Ok, az ősök nem voltak egymás rokonai, de ugyanazon feudális osztályba tartoztak, sőt ugyanazon szűkebb társadalmi csoport tagjai voltak. Engem legelső gyermekkori emlékeim Turóchoz, a megyéhez fűztek. A Nagyalföldről, ahol a napvilágot megláttam, nyaranta szüleim, testvéreimmel együtt, a nagyapai házba vittek, amely szimbóluma volt a szülőföld és az anyai család hat évszázadnál hosszabb összeforrottságának. Turóc mint földrajzi név számomra mindazt jelentette, ami csak szép, magával ragadó, békés, megnyugtató, ami egy édesanya fogalmának jelképe. Amint iskolásgyermeki értelmem nyiladozott és kezdtem megismerkedni a középkori magyar történelem eseményeivel, ha módom volt választani, azt a krónikát szívesebben lapozgattam, amelynek szerzője magát Turócból származónak mondotta, mint amelyet Képes Krónikának vagy Budai Krónikának neveztek. Ez a megkülönböztetés változatlanul annak a gyermeki hitnek szólt, hogy egy olyan könyv, amelynek szerzője kapcsolatban van Turóccal, feltétlenül szavahihetőbb, értékesebb a többi hasonló munkánál. Bizalmamban nem csalatkoztam, de nem is csalatkozhattam, mert — mint később megtudtam — Thuróczy munkája ugyanazt a szöveget tartotta fenn, amelyet a többi krónikavariáns is megőrzött. Erzelemvilágom annyira össze volt forrva Turóccal, hogy amidőn mint egyetemi hallgató döntés elé kerültem, milyen tárgykörből válasszak kidolgozásra doktori értekezési témát, a megye betelepülésének és társadalmi fejlődése alakulásának tisztázását tűztem ki magam elé feladatul".

1 Mályusz Elemér egy hozzám intézett, 1981. június 28-i keltű levelében így szólt erről az írásáról, amelyből az imént hosszasabban idéztem: „Fogalmazásom lírai és legalábbis szokatlan. De ha egyszer úgy érzem, hogy így tudom szívem szerint leginkább kifejezni magamat, 13