Halmágyi Pál szerk.: IV. Honvéd emléknap Makón 1997. A Makói Múzeum Füzetei 91. (Makó, 1998)
Dr. Búzás Péter polgármester köszöntője
Dr. Búzás Péter Tisztelt Vendégeink! Köszöntöm Önöket az immár hagyományossá vált IV. Honvédnap és találkozó alkalmából. Külön köszöntöm Végh Ferenc altábornagy urat, a Magyar Honvédség parancsnokát, vezérkari főnököt, aki ez évben is megtiszteli jelenlétével városunkat. Az önkormányzat és a város lakói nevében is megköszönöm az ő és munkatársai segítségét, melynek köszönhetően az idén is méltóképpen tiszteleghetünk az elesett hősök emléke előtt és emlékezhetünk városunk törökkori múltjára. Köszöntöm a társ rendezőszervek képviselőit: Havril András vezérőrnagy urat, a 3. gépesített hadosztály parancsnokát, dr. Korsós László dandártábornok urat, a Hadtörténeti Múzeum főigazgatóját, a tudományos ülés levezető elnökét, Csorba Mihály dandártábornok urat, a 62. Bercsényi Miklós gépesített lövészdandár parancsnokát, neves előadóinkat, valamint Gazdag János országgyűlési képviselőt, és a hallgatóság soraiban helyet foglaló idős honvédeket, érdeklődő civil és katonai képviselőket. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mai tudományos tanácskozásunk témája az alföldi régió története a török korban. A Maros és Kőrösök köze annak példázataként szerepelt hosszú ideig a történeti köztudatban, hogy milyen barbárul bántak a török hódítók az általuk megszállt területek lakosságával. Az újabban kiadott török állami népességfelmérések azonban nem igazolják azt, hogy a XVI. században pusztaság és vadvízország terjeszkedett volna ezen a korábban oly sűrűn lakott vidéken. A fentiek szerint Makó gyorsan kiheverte az 1551-52. évi veszteségeket, s bizonyítható, hogy 1552-ben a török által megszállt terület egyik gazdasági központja volt. Erről tanúskodnak a török hatóságok és a kereskedők makói jelenlétéről felkutatott adatok is. Szakály Ferenc neves történész kimutatta, hogy Makón is működött kádi hivatal, mely arra utal, hogy itt jelentős számú török lakos telepedett le. Az a leletegyüttes, melyben egy török ezüstcsésze, két magyar készítésű késő gótikus tölcséres ezüst pohár társaságában Makón'került elő, is azt tanúsítja, hogy az itteni lakosság és a törökök szoros kapcsolatot alakítottak ki egymással. Bízom abban, hogy a mai előadások újabb tanulságokkal is szolgálnak, melyek történelmi ismereteinket még teljesebbé teszik. Volt idő, mikor a város kettős (magyar-török) fennhatóság alatt élt, de volt olyan időszak is, amikor hármas fennhatóság alá tartozott, az erdélyi fejedelmek is uralták. Később elmenekültek lakói, majd újjátelepült a város. Történelmünk bizonyítja, hogy az itt élők mennyire ragaszkodnak városukhoz, s képesek voltak a nagyon nehéz helyzetekben is talpon maradni. Összefogtak és többször újjá5
