Halmágyi Pál szerk.: IV. Honvéd emléknap Makón 1997. A Makói Múzeum Füzetei 91. (Makó, 1998)

Dr. Halmágyi Pál: Kamber bég és a makóiak

sokáig. 1543-tól a szegedi vár tornyán lófarkas kopját lengetett a szél, s ez elég baljós jelnek tűnhetett. 1550 őszén vége szakadt a viszonylagos nyugalomnak. Izabella özvegy királyné török segélycsapatai megindultak a Habsburg Ferdinánddal egyezségre lépett György barát várai ellen. Vidékünkön Kászim budai p'asa hadai a Maros völgyében vonultak Szegedtől Erdély belseje felé. Szeptember elején Petrovics Péter temesi ispán, ki török hűségen tartotta Temesközt, megindult katonáival a barát marosi várai ellen. Alvezére — Cserepovics Miklós — rác fegyvereseivel Csanádot vette ostrom alá. Katonái ekkor foglalták el — hogy ne érje hátukat váratlan támadás — a két marosi átkelőhelyet vigyázó települést: Makót és Nagylakot. Kászim pasa serege Marosillyénél, elővédje Dévánál állott, mikor október legvégén Varkocs Tamás bihari ispán és váradi kapitány — Fráter György híve és kiváló hadvezére — a pasa háta mögött elűzte a rác ostromlókat Csanád alól, s visszaszerezte Petrovics Pétertől a többi Maros menti erősséggel együtt Makó (vár) kastélyát is, s abban őrséget helyezett el. György barát katonái egy évig vigyázták a Maros parti várost, majd 1551 ősz elején Szokollu Mehmed ruméliai beglerbég, Erdély ellen vonuló erős hadát be nem várva, a barát engedélyével sorsára hagyták Makót. így most sem — mint ahogy egy évvel korábban sem — volt összecsapás Makónál. A beglerbég e kis váracskákkal tehát könnyen boldogult, Temesvár ostromába azonban beletörött a foga. A várban már nem a törökbarát Petrovics Péter és katonái voltak, hanem Fráter György vitézei. Losonczy István kapitány megvédte várát, s október végén a törökök lógó orral elvonultak. December 5-én Lippa török őrsége is átadta az alig két hónapja bevett erősséget a keresztényeknek, és visszavonult Szegedre. Mire tél lett, az őszi török sikerekből alig maradt valami. Csak Becsén és Becskereken ültek benn a hódítók. A török—magyar várháborúk, portyák, bajvívások megéneklője, Tinódi Lantos Sebestyén 1552 húsvétján versbe szedte az előző ősz történéseit. Művét 1554-ben Kolozsváron adták ki: „Erdéli história" címmel. E históriás énekből ismeijük Kamber bég és a makóiak történetét. (Hallgassuk meg a deák híres versét Nagy Éva gimnáziumi tanuló előadásában.) „Azon közben Nagylakból indula Az Mehemet fia, jó Kamber bég vala, Kétszázadmagával Makóban bészálla, Polgárok mind levágná, végezte. Kamber bég, hogy látá, hogy sokan volnának, őket elveszteni kevesen volnának, Titkon elizen szegedi szancsáknak, Hogy több népet küldgyön, polgárok sokan vannak. 37