Halmágyi Pál szerk.: IV. Honvéd emléknap Makón 1997. A Makói Múzeum Füzetei 91. (Makó, 1998)
Dr. Halmágyi Pál: Kamber bég és a makóiak
Halmágyi Pál Kamber bég és a makóiak ... Az Árpád-korban a marosi átkelőhelynél kialakult több kis településből, név szerint: Szentlászlóból, Szentlőrincből, Makófalvából, Kisfaludból, Vásárhely-Makóból, a 16. század derekára, egy népes és gazdag mezőváros, Makó fejlődött ki. E helységet a török hódoltság alatt már az Alföld egyik fontos és jelentős nagyvárosaként tartották számon, Kecskeméttel, Szegeddel és Debrecennel egy sorban. Ezen első hallásra merésznek tűnő kijelentést az egykori források egyértelműen alátámasztják. Most csak néhány adattal igazolom mindezt. A török adóösszeírásokat — úgy gondolom — elég objektív és elfogulatlan forrásnak fogadhatjuk el. Az adószedőket egyetlen cél vezette: minél több adót kipréselni a lakosságból. A hódoltsági mezővárosok legkisebbjei e török feljegyzések szerint 10-től 100 fej adófizető háztartással bírtak. Ide tartoztak például: Mohács, Csongrád, Csanád, Zaránd és még hosszan lehetne sorolni e települések neveit. Lényegesen kevesebb helységnek volt 101-200 adófizető háztartása. Például Dunaföldvárnak, Nagykőrösnek, Ceglédnek, Békésnek. A 201-től és 500 fejadófizető háztartással bíró közösségek között találhatjuk pl. Budát, Pécset, Vácot és Hódmezővásárhelyt. 500-nál több adófizető háztartása már csak hét városnak: Jászberénynek, Ráckevének, Makónak, Kecskemétnek, Szegednek, Tolnának és Debrecennek volt. Amennyiben egy másik összeírás, az adózó háztartásfők száma alapján állítjuk föl a török-megszállta területek legnépesebb településeinek rangsorát, a következő sorrendet kapjuk: 1. Szeged 1345 adózó, 2. Debrecen 1305, 3. Tolna 1179, 4. Kecskemét 1086, 5. Gyöngyös 862, 6. Ráckeve 748, 7. Makó 710, s jelentősen lemaradva 8. Jászberény 591 adózóval. Harmadik bizonyító forrásként végül idézzük föl a váci rév számadáskönyvét 1563 nyaráról. Mint köztudomású, abban az időben legkeresettebb exportcikkünk, a Nyugat-európai városok piacaira lábon hajtott szürke marha volt. Az Alföldről a hatalmas, szilaj marhacsordát Bécs felé a váci harmincad-vámhivatalnál hajtották keresztül. E vámkönyvek összesítése alapján 1563. július 22. és 1564. március 9-e között eltelt hét és fél hónap alatt, az itt áthajtott 30 248 db marhából legtöbbet, 3175 db-ot, több mint 10%-ot, a makói tőzsérek vámoltattak. A maradék 90% megoszlott 70 egyéb település tőzsérei között. Jászberény 2212 db vágómarhája után, 3. volt Debrecen 2137 db-al, 4. Szeged 1718 db-al, 5. Kecskemét 1691 db szürke marhával. Mindezen adatok, úgy vélem, meggyőzően bizonyították, hogy nem volt alaptalan kijelenteni: Makó a 16. században az Alföld legfontosabb városai közé tartozott. E rövid bevezető után nézzük, mi minden történt Makón a mohácsi vész után, s hogyan került városunk török uralom alá? Bár már 1526-ban sűrűn jártak fegyveresek e környéken, a város ekkor még 35
